A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - ifj. Lele József: A tápai Bokréta

Az ünnepi búzaszentelés az alsóvárosi templom előtt volt, ahonnan hatalmas tömeg vonult a Széchenyi téren át Újszegedre, s ott a SZAK-pályán fölállított szabadtéri színpadon szerepelt a tápai Bokréta. Mindez mellett természetesen készülni kellett a budapesti, soron következő bemutatóra is. Mivel a tápaiak műsora szorosan a helyi szokásokkal telt lakodalmasra épült, nem volt nagy gond az esetleges kimaradók pótlása. „Mindég az kerítött maga helyött valakit, aki valamilyen okból elmaradt a föllépésről. Amikor té születtél (mármint e sorok írója,), akkor a nővérömet, Róza nénédet kértem, mönjön el apukáddal táncolni helyöttem. Máskor mög, ha apukád nem ért rá, a Fecske sógor mönt ë helyötte." emlékezik édesanyám. Ugyancsak 1938tól kezdve gyakran kapott a tápai gárda is különböző dalszövegeket, dallammal együtt Pestről, amelyeket a legközelebbi bemutatóra meg kellett tanulni. A szöveget Csóti kántor tanította be, de Pesten csak úgy tudták énekelni, hogy mindenki fölgombostűzte az előtte álló hátára. 1939-ben is „gyarapodnak" a tápai bokrétások. A korabeli Bokrétások Lapja tanúsága szerint : Török Lajosnak és Nyinkó Erzsébet bokrétásoknak kisfiúk született, úgyszintén Nagy Viktóriának is. Ugyanabban az esztendőben nyugdíjba vonult Deák László jegyző, helyére Csóti Mihály került, egyben Deák Lászlót örökös díszelnöknek választották. 1939 nyarán Kassára kapott meghívót a tápai gárda, augusztusban meg immáron ötödik alkalommal vehettek részt a budapssti Bokréta bemutatókon. 1940-ben a Halászok és a mars került bemutatásra Budapesten, a szokáshoz híven apró, belső változásokkal: előkerült az öreg halász hazugmeséje: hogyan lovagolta meg a meglasszózott megvadult harcsát, és utána delelt egyet annak a hátán, amint himbálódzott a víz felszínén. Ács Károly mestere volt a mesemondásnak, melyet tökéletesen színezett tápai ízű tájszólásával is. A másik öreg halásznak meg a Csóti Mihály bokrétásai (1939). 211