A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - ifj. Lele József: A tápai Bokréta

Török Lajos és Nyinkó Erzsébet tápai viseletben. rottat kerítsen mindegyikük. Hogy pelőcés lesz-e, vagy slicces, nem számít, fontos, hogy a színük egyforma legyen. Fehér, hagyományos szabású inge meg csizmája csak lett volna valahánynak, de egyforma lajbija már nem. Szerezni viszont tudtak csakúgy, mint kisszélű, fekete nyúlszőr kalapot, amelyiknek a szalagját hátul kötötték masniba. Lényegesen nagyobb volt a lányoknak és az asszonyoknak a gondja, hiszen az olyan ruha, mint amilyenben a Nyinkó Örzsike a válogatón megjelent, már csak az idősebb asszonyoknak volt. Azok meg a sublótfiában tartogatták, hogy ha majd egyszer meghalnak, abban temessék el őket. Ezeket kellett az asszonyoknak meg a lányoknak elkönyörögni, ami végülis sikerült valamennyiüknek. Ezért nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy az első tápai bokrétások a tápai viseletgyűjtés — még nem tudatos — úttörői. „Mindönki mönt a szüléjjhön, mög a rokonsághon. Elkértük a delénkötőket, csíkos harisnyákat, amit mink botosnak hittünk, az alsószoknyákat, a fölsőszoknyákat, a tesönállókat, a fityulát, mög mindönt, ami nem vót nekünk, de a jegyző úrék kérették."

37 87 Török Lajosné Nyinkó Erzsébet közlése. 202