A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - ifj. Lele József: A tápai Bokréta

kat készítő kalocsaiakat, s mintegy divatot csináltak belőle. Ám ez a jelenség egészen más volt, mint az eredeti parasztművészkedés hajdan — alkotó korszakában. „A paraszti mű nagyszerű és csodálatos tett... Primitívségre kárhoztatott világban, szűkös eszközökkel olyat produkált zenében, iparművészetben és szóművészetben, hogy darabjai a legkényesebb ízlést is csodálatba fogják ejteni mindenkor. Még azt is el lehet ismerni, hogy ezeknek a daraboknak a reprodukálása és mutogatása is komoly értékes vállalkozás. De az nem áll, hogy az irányított parasztkultúra is ilyen műveket szül. Legfeljebb rossz másolatokat és ferde ízlés által megrontott utánzatokat."

26 Nem hiszem, hogy Erdei Ferenc kizárólag a kalocsai Gyöngyösbokrétát ismerte. Mégis, a kalocsaiak alapján ítélte meg az egész mozgalmat. S ha ez valóban így van, nem adhatunk igazat Erdei Ferencnek. A kalocsainak már csak azért sem lehetett sok köze a budapesti bemutatókhoz, mert vidéken „bokrétás helységek" voltak, s csak a budapesti, évenkénti bemutatók fogták ó'ket „Gyöngyös"-bokrétába. Amikor a kalocsaiak Pesten jártak, nem azt érezték elsősorban, mint a tápaiak, akik Pestnek örültek, s annak, hogy utazhattak. Ezzel szemben a kalocsaiak eladták népművészetüket. „A bokrétát járt kalocsai fiataloknak nem az a legnagyobb élménye, hogy Pesten járt, ha nem az, hogy öt pengőért adott el egy babát, s az egész ruhájáért százakat kapott."

27 Tanulmányát egy kérdéssel fejezi be Erdei Ferenc : „Csak egy föltevés igazolhatná a paraszti népélet megmentését és visszaállítását : ha jól van az, hogy a paraszt csak úgy ember, ahogy parasztként embernek lehet lenni, s ha jól van az, hogy a társadalom kisebbségének a „magas" kultúráját csak „mély" kultúrára szorított többség képes fönntartani. De ki igazolhatja ezt?"

28 Ha nem csak Kalocsában gondolkodunk, akik a valóságot takargatva cifrálkodtak, hanem a sok-sok tisztességes szándékú helység munkálkodásában, akkor híven igazolja az eltelt ötven esztendő, amelynek távolában sem kopott a pesti bemutatók modern szervezése és szerkesztése, a bemutatók sikere, amelynek emléke máig él ! Olyannyira, hogy „a bokrétásság tananyag lett,"

29 amelyben gyökeredzik a mostani pávakörök tevékenysége is. Megalakul a tápai Bokréta A tápai Bokréta 1934 nyarán alakult meg. A budapesti bemutatók híre ugyan eljut Tápéra már 1933-ban, de a tápaiak ezt eleresztették a fülük mellett. Úgy tartották, hogy a Dalárdával mégsem való fölmenni Pestre, színjátszókkal meg még úgy sem. Mivel Csongrád megyében rajtuk kívül nem volt helység, amelyben Bokréta alakulhatott volna, Tápét sem izgatta a megalakulás, a pesti föllépés lehetősége. (Igaz, hogy 1936-ban tehát jóval a tápaiak megalakulása után—Algyőnés Dorozsmán, 1938ban pedig Apátfalván a helyi vezetők életre hívták falujuk Bokrétáját, de azok egyike sem jutott el Pestig.) Tápén néhány tehetős családnak már a harmincas években volt rádiója. Onnan szereztek tudomást, hogy Budapesten István nap táján meghívott vidéki csoportok táncolnak, dalolnak, s műsoruk nagy sikerrel ad képet egy-egy — Tápéhoz hasonló — régi magyar település hagyományvilágából. 1934 nyarán levelet kapott a tápai elöljáróság Paulini Bélától. Kérte, írják meg néki, mikor utazhat le Tápéra, mert azt hallotta, hogy régi, hagyományőrző település, és szándékában van ott is Bokrétát szervezni. Deák László jegyző válaszlevelében mutatta be a falut: népét, viseletét, hagyományait. Egyben azt is megírta, jöjjön, akár a legközelebbi vasárnapon. Paulini Béla érkezését várta Tápé. A helyi faluveze26 Erdei F. 259. 27 Erdei F. 260. 28 Erdei F. 260. M

PálfiCs. 135. 198