A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - ifj. Lele József: A tápai Bokréta

vaival : „a 100—120 féle néptánc és a temérdek népdal csak a nevében élne."

17 Eleinte talán Paulini maga sem tudta, hogy milyen lehetőséget talált a Gyöngyösbokréta szervezésében. Azonban hamarosan ráeszmélt, és azután már csakis annak szentelte energiáját, életét : „teljes erővel építette ki a Bokréta Szövetséget."

18 A megalakulástól számított pár esztendőn belül a Gyöngyösbokréta-(népművészeti)-bemutatók hagyományanyaga rendkívül gazdag lett, és a magyar tánchagyomány jelentős részéről adott áttekintést. A résztvevő együttesek nélkül nem vált volna mozgalommá az ügy, bár a Bokréták társadalmi, kulturális életében betöltött szerepének kialakítását nem ők határozták meg.

19 A bokréta bemutatók kiadásait a főváros, a szállítási költségeket a honvédelmi minisztérium fedezte. A bokrétások pesti tartózkodásuk idején a Kivándorlók és Visszavándorlók Otthonában szálltak meg, a Fiumei út (ma: Mező I. út) 4. alatt. Paulininak kezdettől fogva segítségére volt Kodály Zoltán Györffy István, Viski Károly, Lajtha László, Szendrey Ákos, Gönyei Sándor, Bátky Zsigmond, valamint a fiatalabb nemzedékből Ortutay Gyula, Volly István és Bálint Sándor. Kiváló szakemberek. Ennek ellenére a bokréta bemutatók színvonala esik, de nem a Bokréta Szövetség hibájából. Paulininak jó érzéke volt a színpadhoz, a közönségsikerhez. Bízott önmagában, mégis féltette a Bokrétát. Mivel olykor — engedékenyen — inkább a helyi szervekre és csupán önmagára hallgatott, mintsem a kiváló, őt segítő szakembergárdára, ettől kezdve elsekélyesedés tapasztalható, amit a néprajzos gárda csak sajnálni tudott. Bár a Bokréta előadásai csak az elemi színreviteli követelményeknek tettek eleget, mégis, teret kapott a hagyomány többé-kevésbé hiteles formában való bemutatása. „Paulini úgy tartotta, hogy a színpadra vitt anyagok esetében övé az utolsó szó. Itt tévedett!"

20 Az utolsó Gyöngyösbokrétás megmozdulás 1948. március 8-án a budapesti Vármegyeház közgyűlési termeiben volt, amit Volly István rendezett.

21 Ugyanebben az évben alakult meg a Magyar Táncszövetség.

22 Paulini személyesen járt minden helységben, ahol bokréta alakult. Egyik naplórészletéből kitűnik, milyen nehéz is volt az о munkája : „A kultuszt elindító első Gyöngyösbokrétába az első csoportokat megszervezni hihetetlenül nehezen ment. Ahol a fiatalsággal este megegyeztem, ott reggelre felbomlott az öreg szülék miatt. El sem tudták képzelni a tapasztalt öregek, miszerint ne legyen irgalmatlan nagy baj abból, hogy eljön messziről egy ember, barátkozik, biztatja a fiatalokat, a fővárosba hívja Őket. Meg voltak győződve, hogy az lesz az egésznek a vége, el kell adni a tehenet, s nem beszélve arról, hogy gyalog engedik haza Pestről a fiatalokat. Nehéz volt alánevelni? Nem. Csak sohasem szabad a népet becsapni, csak az kell, hogy minden úgy történjék, ahogyan az ember megmondta."

23 Ennek ellenére egy ideig elfeledkeztünk róla? Nem. Hiszen — Pálfi Csaba szerint —... a társadalom akkori vezetőereje a falvaktól a parlamentig, a tanítóktól a tudósokig támogatta a Bokrétát és a mozgalom emléke máig él, hogy a Bokréta Szövetség 15 év alatt kb. 4000 tagot számlált. Fönnállása alatt 75—80 féle táncot, 35—40 játékot, jelenetet, szokást mutattak be." Állíthatjuk, hogy Paulini Béla nagyszerű szervező egyénisége fogta össze a párezer tagot (a népművelők tudják, hogy ez milyen nagy dolog !). A szerkesztésében megjelent Bokré17 Szendrei Zs. 1941. VIII. 6. 18 Pálfi Cs. 118. 19 Pálfi Cs. 115. 20 Pálfi Cs. 126. 21 Volly István közlése. 22 Pálfi Cs. 129. 28 Paulini В. U938) IV. 8. m