A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - Felföldi László: A Maros menti szerbek táncaiból

A köszöntők az udvaron a gazdával szemben állva apró szökdelésekkel táncoltak helyben, hogy a kezükben levő szalagokkal, kendőkkel és apró csengőkkel díszített zöld ág szépen lengjen és a csengők szóljanak. Táncukat a dallam végéig, kb 2 percig folytatták. A tánc végeztével a gazdától ajándékot kaptak a lázározók. Ha száraz, meleg idő volt, a Lázár-köszöntő lányokat is leöntötték vízzel a dodoléhoz hasonlóan. Ez a mozzanat a dodole szokásával való keveredésre utal. A régebbi szerzők közül egy sem említi a lazaricét vidékünk szerb népszokásai között. Helyette a kraljiceről írnak, amely viszont a Maros mentén ismeretlen volt.

49 Először Kiss Mária figyelt fel a Lázárköszöntés szoregi változatára. Távolabbi párhuzamait a Bánátban és a balkáni népek (délszlávok, bolgárok, románok) között találjuk. Turkatáncoltatás Csak Magyarcsanádon és Battonyán, a románok közvetlen környezetében élő szerbek között volt divat a „curka" ill. a „turka" táncoltatása kb. az 1930-as évekig. „Tucin dánkor járt a turkás — karácsony előtt két nappal, meg karácsony böjtjin is. is. Vót annak speciális embere. Egy bőrdudás és a turkás. A mi gyerekkorunkba ez a Cirka vót a turka és a Zsiva bácsi vót a dudás. Ő dudált és akkor a turka táncolt, a gyerekekjneg huzigálták egy kicsikét, oszt ez öröm vót a gyerekeknek... Ő maga táncolt. Ő csinálta a cirkuszokat, bohócságokat. Nem sokáig tartózkodott. 5 percig és akkor ment tovább" — emlékezett vissza két battonyai idős ember.

50 Hasonló szokásról ír Kollárov is az aradi szerbek köréből : „A gólyacsőrű curkás szintén karácsonykor járt női vörös ruhában. Szarvain csörgők lógtak; hosszú szája pedig mindig, még tánc közben is mozgott."

51 A turkatáncoltatás szokásának fennmaradása a bánáti és a Maros menti szerbeknél valószínűleg a környező románság hatásáról tanúskodik, hiszen ez náluk sokkal élőbb és gazdagabb szokás volt a szakirodalom tanúsága szerint.

52 Mind az öt Maros menti községben ismert volt a karácsony böjtjén szokásos „kóringyálás" — ez az énekes köszöntő és adománygyűjtő szokás, amely a cigányok révén a második világháborúig fennmaradt. Ilyen alkalommal táncra és maszkos alakoskodásra még a legidősebbek sem emlékeznek. Azonban Tihomir Gyorgyevity 18. századi adata a Bánátból és Kollárov 1912-ben megjelent, már idézett leírása arról tanúskodik, hogy e szokás is tánccal, pantomimikus mozgással együtt élt egykor a szerbek között.

53 Maszkos alakoskodók tánca a farsang, a lakodalom és a disznótor szokáskörében is előfordult a szerbeknél, azonban emlékanyaguk hézagossága miatt formai sajátosságaikról igen keveset tudtunk meg eddig. Tűz körüljárt táncok A tűz körül járt táncok a Maros menti szerbeknél nem képeznek külön jellegzetes tánctípust. Csupán a könnyebb áttekinthetőség kedvéért fogtuk őket egy csokorba. A különböző naptári ünnepeken és a családi élet nagy eseményein járt tűz körüli táncok megegyeztek a szerbek mulató táncaival. Leggyakrabban a kiskólót táncolták ilyenkor a visszaemlékezések szerint, s közben időről időre átugrottak a tüzet. A tűz gyógyító, egészségvédő stb. szerepének hite napjainkra már elhalványodott a szerbek körében, de e táncok korábbi virágzásáról tanúskodnak. 49 Hadzsics A., (1891) 652. és Juga V. (1913) 110. 60 Adatközlők: Yidiczki Jóca (sz. 1924) és Rockó Millos (sz. 1919) Battonya. 81 Kollárov M, 1912. 490. 82 L. Újváry Zoltán összefoglaló tanulmányát! Újváry Z. (1973) 391—413. 53 Gyorgyevity, T. R., (1907) 4. és Kollárov (1912) 490. 184