A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - Felföldi László: A Maros menti szerbek táncaiból

jével és jobb lábával egyúttal az ütemet is veri, s mikor már neki melegszik, egyúttal dúdolja is, amit dudáján fú. A kólózás eltart 2—3 óráig s 2—3 tánc betölt egy délutánt és egy éjjelt. A nők nyakán csörgő- és aranypénz sorok a tánc üteme szerint csengnek bele a kólóba. Néha a fiatal legények bele is kurjantanak a táncba, tréfás verseket mondanak, úgy azonban, hogy a tánc zenéjének ütemét ne rontsák."

15 A táncleírást szemléletesebbé teszi a szerb kóló rajzos ábrázolása is, amelyen felismerhető a zárt kólóban máig alkalmazott hagyományos összefogódzási mód. Szerb kólótánc (1890-Ып rajzolta U. P. metszette Мог elli G. F. — Hadzsics A. nyomán, 1891.) Palugyay Imre sorai 1855-ből a Csanád vármegyei szerbek táncáról az előző leírásnál szűkszavúbbak és elfogódottabbak : „A szerbek a kólót járják. Ezen tánc azonban nem alkalmas arra, hogy vagy a lejtők netalán lehető kelteméit, s tagjainak ügyességét kitüntesse vagy a nézőknek mulatságot okozzon. A férfiak és nők kört képeznek és jobbra-balra a hangmérték szerint lépdelve forognak, míg a csimpolyás egy nyögő éles hangot bocsát dudájából, s kieresztve belőle a levegőt, értésére adja a társaságnak, hogy elég volt."

16 Bár a leírás nem éppen hízelgő, mégis közel jár az igazsághoz abban, hogy a vegyesen járt, zárt körtánc, amelynek kötött alaplépése jobbra és balra ingadozik, kevesebb lehetőséget enged a táncos tudás megmutatására, mint a szólótánc. Kollárov Mózes István 1912-beli aránylag bő leírása az Arad megyei szerbek táncairól több szempontból is fontos számunkra. Egyrészt, azért, mert mai gyűjtőterületünkhöz nagyon közel esik, a battonyaiak legkedveltebb házasodási körzete volt. így tehát e vidék tánchagyománya közel állhatott Battonyáéhoz és a gyakori házassági kapcsolatok révén szoros kölcsönhatásban lehettek. Másrészt azért fontos, mert 15 Ua. 16 Palugyay I. (1855) 79—80. 168