A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)
Néprajz - Felföldi László: A Maros menti szerbek táncaiból
történelmi sorsa, a területi, politikai, nyelvi és vallási autonómiáért folytatott évszázados küzdelmeik kimenetele. A középkori előzmények után elpusztult s az 18. században ujjátelepült öt szóban forgó falu néphagyománya változatos képet mutat. A hasonlóságok mellett gyakran felbukkanó eltérések népéletükben, tapasztalatunk szerint, az öt falu különböző földrajzi és társadalmi környezetéből (a nagy városokhoz való távolságuk és kapcsolatuk mértéke, szellemi központjaiktól való távolságuk és kötődésük foka, a nemzetiségi összetétel különbözősége stb.) adódnak. Az eddig megjelent szakirodalom és saját gyűjtőtapasztalataink alapján e falvak közül Deszk emelkedik ki a hagyományokhoz való ragaszkodásban. 11 A deszkiek a szőregiekkel, újszentivániakkal együtt a Maros menti szerbek Szeged környéki csoportját alkotják. Falvaik a Marostól délre a volt Torontál megye területén fekszenek. Megkülönböztetésüket egyrészt a szellemi centrumként működő Szegedhez való közelségük és hagyományaik sok hasonló vonása teszi indokolttá. Tőlük sok szempontból elüt a hosszú ideje román többségi környezetben élő magyarcsanádi és battonyai szerbség, akik a Marostól északra a Csanád megye területén élnek. Az ő néphagyományuk jellegzetességeit a román színezetű, illetve a román—szerb kölcsönhatásban alakult hagyományelemek adják. A két nemzetiség közeledését vallásuk azonossága, vagyoni helyzetük és életmódjuk hasonlósága segítette elő. Battonya az öt közül a legnépesebb település. Még ma is itt lakik a Maros menti szerbek több mint fele. Ebben a nagy létszámú szerb közösségben jobb lehetőségek voltak a szerb néphagyományok fenntartásához, mint a kisebb falvakban. Battonya szerb népéletének sajátos színezetet adott még a település mezővárosias, tanyás, parasztpolgári jellege és Aradhoz való közelsége. Deszk néphagyományának relatíve archaikus, a többi szerb faluétól elütő vonásai valószínűleg lakossága szerencsebb nemzetiségi összetételének 12 , jellegzetes foglalkozásának 13 , földrajzi helyzetének és a bánáti szerbekkel való szoros kapcsolatának köszönhető. A századfordulón Deszken a lakosságnak több mint a fele szerb volt. A kb. 40—45 %-ot kitevő magyarság nagyobb része a majorsági cselédekből tevődött össze, akik a Gerliczi uradalom külső majorjaiban laktak. A faluban az 1920-as évekig csak egyetlen magyar utca volt. így a szerbek zavartalanul élhettek sajátos néphagyományaik szerint. A deszkiek s általában a Maros menti szerbek a Trianoni békeszerződésig igen szoros kapcsolatban voltak a délebbre lakó bánáti szerbekkel. E kapcsolat alapja az erős vallási és etnikai endogámia volt, amely előírta, hogy a legények távolabbi szerb falvakból, de csak a Bánát területéről hozzanak feleséget. Az egyházi anyakönyvek és az élőszavas visszaemlékezések szerint ez az elv a múlt században szinte maradéktalanul érvényesült, nagyon ritka volt a más vallásúakkal kötött vegyes házasság. A magyarcsanádi és a battonyai szerbek körében a román többségi környezet hatására már a múlt században is aránylag több vegyes házasság jött létre és itt némileg több volt a helybeliek összeházasodása is. 1907-ben már pl. a battonyai szerb egyházi anyakönyv szerint 103 bejegyzett gyermek közül 38 született vegyes házasságban. Ezek közül 24 esetben szerb volt az apa, román az anya, 6 esetben román volt az apa és szerb az anya, 8 esetben pedig szerb volt az apa és magyar az anya. A visszaemlékezések szerint a századforduló után a szerb legények egyre ritkábban mentek el messzi vidékre lányért, és így a házassági kapcsolatok köre egyre szűkült az utóbb említett két községben. A Maros menti szerbek házassági kapcsolatait öt térképen szemléltetjük. 11 Grin I. (1977) 92. 12 Az 1910. évi népszámlálás szerint a faluban 1526 szerb volt, s mellettük 1360 magyar, 23 német és 25 román lakott: A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. 1.1912. 370—71. 13 Juhász A., (1966) 164
