A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - Nagy Vera: Ünnepi táplálkozás Hódmezővásárhelyen

tak. A hamvazószerdát követő napon, csütörtökön azonban elővették az előző napok­ról megmaradt zsíros ételeket. A böjtöt szerdai és pénteki napokon tartották. A fiatalok közül már azok sem tartják be a farsang hagyományos étrendjét, akik ismerik, hiszen a legtöbben eljárnak dolgozni, s hétköznap munkahelyükön étkeznek. Az otthon lévő idősebb asszonyok azonban még mindig igyekeznek az ilyenkor szo­kások ételeket főzni, de ha egyedül élnek, nincs kinek készíteni, akkor már a bonyo­lultabbakkal nem vergődnek. Nagypéntek Húsvét előtt az utolsó böjti nap nagypéntek, amikor nemcsak a katolikusok, de a reformátusok is böjti ételeket fogyasztanak. Ciberét főztek, majd tejbekását, főtt tojást vagy főtt tésztát ettek, amit mákkal, túróval ízesítettek. Szerepelt az ételek kö­zött a hajában főtt krumpli, főttperec, befőtt, pattogatott kukorica — amit itt patto­gónak is hívnak — módosabb helyeken halpaprikás. Ha valaki nagyon szigorúan akart böjtölni, akkor csak kenyéren és vízen élt egész nap. Húsvét A húsvéti sonkát sok helyen már nagypénteken megfőzték, s a levében főtt to­jásból már aznap ehettek. A húsvéti reggeli: sonka, tojás és kolbász. Egyik adatközlő szerint legelőször mindenkinek egy-egy falat kolbászt kellett enni, hogy abban az évben ne marja meg a kígyó. Itt nem vált szokássá a katolikusok körében a húsvéti ételeket templomba vinni megszenteltetni. Az azonban előfordult, hogy vízkeresztkor a templomból hozott szenteltvízzel keresztet vetettek a húsvéti ételekre. Ha nem volt szenteltvíz, tiszta vízzel is megtették. Húsvétkor ebédre szintén tyúkot vágtak levesnek, csigatésztával, paprikás vagy sült is készült belőle. A sonkát, kolbászt, tojást, kocsonyát inkább reggelire és vacso­rára fogyasztották. Szegény helyeken a sonka levét is felhasználták. Húsvét hétfőjén tojásos levest főztek belőle úgy, hogy a felvert tojásokat ráöntötték a forró sonkalére, majd rántást tettek rá. Szeremlei szerint „húsvétra, pünkösdre a családok rendesen bárányt vágtak." 39 E század elején azonban ez már nem mondható általánosnak. Csak nagygazdáknál fordul elő, ahol sok birkát tartottak, hogy húsvét vasárnapjára levágtak egyet pap­rikásnak, a combját ki is rántották. Természetesen az ünnepi tészták sem maradhattak el húsvétkor. Üreskalácsot, mákoskalácsot, főttperecet, „szögényös perecöt" (zsíros perec), cukrospogácsát, ké­sőbb inkább piskótát sütöttek. Ezekkel és borral, pálinkával kínálták a locsolókat. A sonka, kolbász ma is változatlanul megmaradt a húsvéti étrendben. A süte­mények azonban nagy változatosságot mutatnak. Pünkösd Pünkösd napján, még a század elején is a legtöbb helyen bárányhúst fogyasztot­tak. Nagygazdáknál a sajátjukból vágtak, máshol kisebb mennyiségű húst vettek a hentesnél. Paprikást főztek belőle, de kedvelt volt a rántottbárány is. Ahol nem ju­tottak bárányhúshoz, ott csirkét vágtak, s kirántották. 89 Szeremlei S., (1911). 193—194. 152

Next

/
Thumbnails
Contents