A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - Nagy Vera: Ünnepi táplálkozás Hódmezővásárhelyen

Halotti tor A század elején a halotthoz már a temetés eló'tt összegyűltek a rokonok, ismerősök, siratóasszonyok. Éjfél felé a virrasztókat megkínálták valami étellel : néhol paprikással, lágy kenyérrel, borral.

27 Török Károly a múlt század második felébó'l a következó'ket írta: „... a temetés után tort szoktak csapni. Szegényeknél úgy amint a leggazdagabbaknál."

28 Az elsó' világháború előtt szinte minden temetést tor követte, a két világháború között megritkultak, az utóbbi idó'kben psdig megszűntek a halotti torok.

29 Ezt a megállapítást azzal egészíthetjük ki, hogy a két világháború közötti időszakra vonatkozóan a visszaemlékezések halotti torokról elsősorban nagygazdáknál szóltak. Adatainkból arra következtethetünk, hogy a tor hagyományát ez a réteg őrizte meg legtovább. A temetés utáni torra általában birkát vágtak, módosabb helyeken ökröt paprikásnak. A halálra készülő gazda néha a toron levágandó jószágról is végrendelkezett,

30 sőt azt is meghagyta, hogy melyik hordó bort igyák meg. A torra a rokonokon kívül meghívták a barátokat, szomszédokat, a sírásót és a temetésnél segédkezőket.

31 Különösen jól tartották a harangozót, „hogy soká és ami a legfőbb, „szépen" harangozzon."

32 A régi torok bőségéről Török Károly tudósít: levágtak 3—4 juhot, vagy egy marhát, az ebéd „jó sifli levesből", „zsíros tor-kásából" és paprikás húsból állt.

33 Sütöttek kalácsot és túróslepényt is. A toron a halottnak éppúgy terítettek, mint a vendégeknek. Tányérjába ételt tettek, poharába bort öntöttek.

34 A tor ételeiből a koldusok is részesültek. Paprikást, kenyeret, néha bort kaptak, pénteken katolikus helyeken túrót, sajtot. A koldusnak úgy adtak, mintha a halottnak adnák, „hogy haza ne járjon a lelke."

35 Az utóbbi időben a temetés utáni ebédet már nem lehet tornak nevezni. Funkciója elsősorban az, hogy a temetésre érkező vidéki rokonokat jól tartsák. NAPTÁRI ÜNNEPEK A naptári ünnepek étkezései az alkalmi ünnepekkel szemben szűkebb közösség előtt, általában csak családi kereteken belül történnek. Az újítások itt kevésbé érvényesültek, illetve később jelentkeztek, mint az előbbi csoportnál. Itt erősebben hatott a hiedelem és a szokás fenntartó ereje egészen az utóbbi évtizedekig, de hozzájárultak az egyházi rendszabályok (pl. böjtök) is. Ezek egy részét ma már csak az idősebb korosztály őrzi, néhány elemét azonban a fiatalok is megtartották, (pl. a húsvéti sonka, tojás). 27 Török K., (1867). 124; Szeremlei S., (1913). 462. 28 Török K., (1867). 64. 29 Beck Z., In: Nagy Gy., (1975). 525. 30 Szeremlei S., (1914). 469. 81 Szeremlei S., (1913). 469. 82 Kiss L., (1920) 91. 88 Török K., (1867). 64. 31 Tárkony Szűcs E., (1944) 92. 85 Kiss L., (1920) 91. 149