A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - Juhász Antal: A szegedi közlegelők feltörése

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1980—öl/l A SZEGEDI KÖZLEGELÖK FELTÖRÉSE JUHÁSZ ANTAL (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) Az alföldi mezővárosok és faluk sok ezer holdas közlegelőinek felosztása és feltörése az utóbbi évszázad mezőgazdaságának egyik nagy hatású eseménye. A túlhaladott félextenzív állattartás kiszorult a puszták túlnyomó részéről, átadva helyét a földművelő gazdálkodásnak. Ez a folyamat, amely helyenként évtizedekig tartott, jellege és jelentősége alapján a hegyes és dombos vidékek erdei irtásaihoz mérhető, mivel mindkét tevékenység eredményeként hatalmas földterületek kerültek rendszeres szántóföldi művelés alá. Ám míg az irtásmódokkal és az irtásos gazdálkodással újabban is több tanulmány foglalkozott,

1 addig az alföldi legelők feltöréséről máig hiányosak az ismereteink.

2 Jelen tanulmányunkban a szegedi közlegelők feltörésének módját, technikáját és közvetlen eredményét kívánjuk recens néprajzi gyűjtés alapján ismertetni. A KÖZLEGELŐK FELOSZTÁSA Ismert, hogy Szeged a 19. században Szabadka és Debrecen után legnagyobb határú alföldi városunk, melynek az 1840-es években 68 615 hold pusztai közlegelője volt, nem számítva több mint hétezer holdnyi belső legelőjét.

3 A puszták felosztása 1852-ben kezdődött 10 000 hold legelő tíz évre történő bérbeadásával. E parcellázást és az ezt követő legelőosztásokat nemrég vizsgáltuk (sajtó alatt: Juhász A. 1982), ezért e folyamat gazdasági, társadalmi összefüggéseire itt nem térünk ki. Tárgyunkhoz annyi elegendő, hogy az újabb és újabb parcellázások után a századfordulón a város tulajdonában még 19 124 kat. hold közlegelő volt.

4 A bérleti idő lejártával a volt legelőföldeket árverés útján újból haszonbérbe adták, többnyire 25 esztendőre. Az első világháború után a Város folytatni kívánta a Fogadalmi templom 1914-ben megkezdett építését, s nehéz pénzügyi helyzetében ismét közlegelők bérbeadását határozta el. 1922-ben Felsőtanyán a balástyai és a csengelei járásból, Alsótanyán a lapos- a vágó-, a kereseti és az átokházi járásból összesen 2 500 kat. holdat hasítottak ki (térkép).

5 Ezeket a dűlőket az ott megtelepültek máig Fogadalmi dűlő-пек, Templomfődnek vagy Templomdűlőnek, nevezik. 1 Hoffmann T., (1956), Takács L., (1964), (1976), (1980). 2 Legutóbb Nagy Gyula tárta föl a Vásárhelyi-puszta hagyományos földművelését és parasztéletét, de a puszta megszállását könyvében éppen csak érinti és a föld feltörésének módjáról nem tájékoztat. (Nagy Gy., (1975) 47-48). 8 Csongrád megyei Levéltár (továbbiakban CsmL), Szeged város földbírói hivatalának iratai 1840—1848—1865. Birtokkönyvek 1. Közföldek és utak sz. kir. Szeged városa határában, ahogy a szakaszokon találnak. 4 CsmL, Szeged város Törvényhatósági Bizottsága közgyűlési jegyzőkönyve 1900. június 21. 6 Kiss F., — Tonelli S., — Sz. Szigethy V., Szeged. Bp. 1927.163. 135