A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Numizmatika - Nagy Ádám: Egy makói pénzlelet a 19. század közepéről

amely Újszegedet fenyegette.

22 A fegyverletétel előtt augusztus 4-én hagyták el a várost a magyar csapatok, az osztrákok pedig még aznap bevonultak. Az újkori pénzleletek jelentőségének egyik fő erőssége, szemben a korábbi leletekkel, hogy az elrejtés körülményeire és az elrejtő személyére vonatkozóan bizonyos mértékig közelebbi és megbízhatóbb adatokat lehet felkutatni. Ez a lelet a város egyik belterületi telkén került elő. Makóról először Giba Antal mérnök készített részletes felmérést. Lerajzolta a telkek határait, jelezte a rajtuk levő épületeket s egy külön könyvbe azonosító számmal beírta a tulajdonos nevét. A Hunyadi u. 16. szám alatti telek akkoriban még „L" alakban lenyúlt az ún. Nagyér felé. Az általános telekaprózódások révén ebből később csak az „L" betű hosszabbik szára maradt meg egykori tulajdonosának, Oláh Mihálynénak; az a rész, ahol a minket érdeklő ház állott.

23 Az asszony 1821-ben, bizonyára férje halálakor, örökölte a vagyont és bekerült Oláh Mihály házas zsellér helyett az adózók sorába.

24 Az örökös 1 harmadosztályú ház, 6 kapás szőlő (564 • -öl) és 2 kapás káposztásföld (188 D-öl) után fizetett adót .-hadiadó 43 krajcár, háziadó 1 forint 3 krajcár, összesen 1 forint 46 krajcár. 1841-ben már csak a háza van meg és mindössze 58 krajcár adót fizetett.

25 Az 1847/48-as összeírás szerint 35 krajcárt adózott, ebből 7 krajcár hadiadó, valamint ekkor nem csak egy háza, hanem egy fia is van.

26 A következő adat már az újonnan felvett telekkönyvből származik, 1851-ből. Eszerint az egyszobás ház tulajdonosa Ambrus Ferenc és neje Balogh Julianna, akik azt Oláh Mihálynétól vették 650 váltóforintért.

27 Az elmondottakból az tűnik kézenfekvőnek, hogy a pénzeket Oláh Mihályne rejtette el úgy, hogy abban benne volt az eladott földek ára s még a ház ára is. Amennyire az összeírásokból következtetni lehet, az özvegy vagyoni helyzete nem indokolja még ekkora vagyonka összegyűjtését sem másképpen, hiszen egészen kevés adót fizetett, jövedelme is kevés lehetett. Az előkerült pénzlelet összértékét 594 forint 30 krajcárnak számíthatjuk. Természetesen pontosabb összeget kapnánk, ha ismernénk a különböző idegen és nem konvenciós értékű pénzek átszámítási gyakorlatát, az erre vonatkozó részletes rendelkezéseket. A számunkra pillanatnyilag fontos időszakból csupán egy 1755-ből származó tételes pénzértékelési rendelet ismert.

28 Nem tudjuk hitelesen érzékeltetni azt az országosan és helyileg is változó, tetemes ázsiót sem, ami az ezüstpénzekért járt 1848—49-ben (12—25%) és az ezt követő szűk esztendőkben leletünk záródásáig, legkésőbb 1851-ig. A lelet pénzei azonban szinte teljes egészében a konvenciós pénzláb darabjai, így a tájékozódáshoz elfogadhatjuk a fenti értéket, mint alapösszeget. Mégis néhány adattal megpróbáljuk érzékeltetni a pénzek korabeli értékét. A Makó és Zombor közötti rév felszerelése 1846-ban egy 1200 forintos komp volt a tartozékaival. Az átkelés díjait a vármegye határozta meg : pl. egy gyalogos számára csomaggal vagy anélkül, vagy egy kisebb állatnak 1 krajcár, nagyobb állatnak 4 kraj22 Közlöny, Debrecen, 1849. február 15. 29. sz. 103. 23 Makó, József Attila Múzeum, 1175. számon 24 Makó, Városi Levéltár (a továbbiakban: MVL) Rovatos összeírás 1820. V. 101/ g. 35. 1506. számon; 1821. v. 101/g. 36. 1584. számon 25 MVL Rovatos összeírás 1841. V. 101/g. 56. 2193. számon. 26 MVL Rovatos összeírás 1847/48. V. 101/g. 62. 2299. számon. 27 MVL Makó városát érdeklő telekkönyv III. kötet 2427. számon.; 1811. február 20-tól a bankjegy-devalváció eredményeként új valuta jelent meg: osztrák érték néven. A 60 krajcáros konvenciós forint 24 krajcárra esett. 1 konvenciós forint 2 és 1/2 osztrák értékű, azaz váltó forinttal volt egyenlő. A 650 váltó forint tehát 260 konvenciósnak felelt meg. Huszár 52, Nánási 29, Krasznai 17. 28 Kőhegyi M., Mária Terézia pénzértékelési rendelete 1755-ből. NK. 1969—70. 63—72. 130