Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

nem is használatos. Régebben a városi kenyérsütögető asszonyoknál vásárolták, mert a tanyán sokáig csak rozskenyérrel éltek. Illendő dolog volt, hogy ilyenkor tisztabúzából sült kenyér kerüljön az asztalra. Tápén a kalácstésztából először a koldusoknak készült a kúdústuborék, kúdúskalács, kúdúsperec, amely briós formájú, kis fonott kalács. Az alamizsna ellenében a koldus imádkozott az egybekelendő házastársak boldogságáért. Sül még perec, briósra emlékeztető gudúc, tápaiasan tuborék, sövényháziasan tuburék is. A lakodalmi előkészületekben sürgő-forgó, tápaiasan sörpenyősködő asszonynépnek, nemkülönben az ott sündörgő gyermekseregnek pedig egész kemencével sül Lakodalmi készülődés az elsőperec, amely igen kapós. Tréfásan dulakodnak érte, hogy hozzájussanak. Aki ebből eszik, jó táncos lesz. Majd mindjárt a frissen sült kalácsból a menyasszonyos háztól ünnepélyesen, a később jellemzett kendővivés során kostolót visznek a vőlegényes házhoz is, de versengésből fordítva is. Tudnunk kell még, hogy szintén Tápén nagyobb szakajtóperec is sül a vőlegény és menyasszony számára. Erről a lakodalom szertartásainál szólunk bővebben. Klárafalván a. vőlegényes és menyasszonyos ház asszonyai kölcsönösen küldenek a frissen kisült kalácsból egymásnak. Azé a dicsőség, amelyiké előbb készült el : szerelömkalács a neve. A lakodalomban a darabokra szelt, rostába rakott, lagzikalács összefoglaló néven emlegetett pereccel, fölszelt fonatos kaláccsal sorba kínálják kint az utcán a lagzinézőket, a később még említendő szűrösöket, bent a lakodalomban pedig több ízben is a vendégeket. A násznép kínálását Alsóvároson egy alkalommal régebben maga a 95