Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

pókon kint a nyomáson játszadozó fiatalok, daloló paprikahasítók, kispadon détázgató férfiak jámbor asszonyi közösségek, a Kánai menyegzőként ünnepelt lakodalmak és ha­lotti torok, hajdani havibúcsúk: az egész Alsóváros érett paraszti világszínjátéka. Közös­ségi hagyomány és egyéni helytállás az első világháború végéig kibúvók nélkül, olykor nagy személyes áldozatok árán is mindenkit kötelezett. Hősei már régen kint porladoz­nak „a szegedi anyaföld eresze alatt", de valamennyien részt kérnek e könyv szellemi tulajdonjogából. A feladatok tudatos vállalása a középiskolában Cs. Sebestyén Károly, a piarista Prelogg József, egyébként rókusi ivadék, majd az egyetemen Herrmann Antal, Mészöly Gedeon, Solymossy Sándor, továbbá egy felejthetetlen szegedi Bartók-hangverseny (1925) intelmeivel, egyidejűleg még Kálmány Lajos, Tömörkény István, Lőw Immánuel, Móra Ferenc, Juhász Gyula, Nyilasy Sándor szülőföldi útravalójával kezdődik. Tömör­kényt még láttam, az alsóvárosi bagolyvárába zárkózott Kálmányt már nem volt módom­ban megismerni. A többiekhez viszont személyes kapcsolatok, élmények, tanulságok fűznek. Ezeket az emlékeket és ösztönzéseket egészíti ki a személyes gyűjtőmunka, amely eszményi teljességre törekedve azóta is szakadatlanul tart. Megilletődötten sorolom föl azokat, akik anyaggyűjtés, majd a Szegedi Szótár szerkesztése és főleg jelen művem írása közben segítségemre voltak. Kegyelettel gondo­lok azokra, akik már nincsenek az élők sorában. Balogh Ágnes (Móricz Zsigmond segítsége, 1941) 925

Next

/
Thumbnails
Contents