Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

hogy Szegeden már a török időktől kezdve jelentős számban éltek szerbek és bunyevácok, akiknek közvetítésével a motívum elterjedhetett. A kérdés még alapos vizsgálatokra vár. A rezgő mozgásmód Martin szerint az Alsó-Tiszavidék lassú csárdásaiban az átlagosnál nagyobb hangsúlyt kap. A szegedi tájon rözgős, rözögtetös, röszketős névvel illetik. Másik jellegzetes motívum az egylépésös. Újabb élőszavas visszaemlékezések szerint ez már régies forma. Gyakori a frissben a lippentős, továbbá a félfordulós motívum és az elegendős, csalogatós játék is. A lassú rész tempója általában = 140-160, kíséretritmusa lassú „diivő." A friss tempója általában =160-180, kísérete „esztam." 922