Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

TÁNCFAJTÁK Szólótáncok OLAJOS. Szeged tánckincsének régi stílusrétegébe az ugrós tánccsaládnak hol olajos, tótos, hol juhászos, hol meg mars néven ismert tánca tartozik. Az olajos név és a tánchoz kapcsolódó népi emlékezés, nevezetesen a híres radnai búcsú táncalkalmai, Erdély felől jövő hatásról árulkodhatnak. A juhászos, táncnév e pásztorréteghez kötöttségre, a mars pedig menettánc funkciójára utal. Ritkán eszközzel, így bottal, söprűvel, üveggel járt formáiról is hallottunk, de általánosabb az eszköz nélküli : szárazon, vagyis egyedül (szólóban) vagy csoportosan, de nem egyöntetűen járt táncformák. Ez egyben a leggazdagabb, legvirtuózabb színes, egyéni változatokban ismert forma is. Fehérnéppel járt változatairól és párostánc-kezdő funkciójának nyomairól is tudunk. Tömörkénynél

24 olvassuk : „Valami darabban maradt bandából kerül is három cigány. De hiszen elég az éppen. A klarinét mondani kezdi csakhamar amaz igazságát, amely szerint A juhásznak jól megy dolga, Egyik dombról a másikra. Legelteti nyáját, fújja furulyáját, Csuhaj, úgy éli világát. Lehetetlen az ilyent táncolás nélkül kibírni. Az öreg a juhászost járja és ütögeti tenyérrel a csizmája szárát, ami a mulatság mellett józanság mértéke, mivel hogy e munkálatban jórészt egylabon kell Állni." E táncfajta legkiválóbb néhány mestere a közelmúltban a mórahalmi Farkas Antal, a tápai Acs György és a sándorfalvi Kiss Mátyás volt. Motívumkincsére elsősorban a „cifra" és ennek bővített formái jellemzők. Gyakori pihenőfigurája a sasszé. A cifra és hegyező, illetve a légbokázó és cifra összetételből álló, fejlettebb motívumok gyakran fordulnak elő benne. A tánc mozdulatfajtái között jelentős szerepe van a csapásolásnak is, taps, comb- és lábszárcsapás, továbbá földcsapás formájában. Jellegzetes motívumfajta az egylábon-ugrálás, miközben a fölemelt szabad lábat tapssal váltogatva ütögetik. A kötetlen szerkezetű tánc a viszonylag gazdag motívumanyag következtében rövid motívumsorokból épül föl. A zene egységeihez való illeszkedés sokkal fejlettebb, mint a dunántúli ugrósokban, de állandó, következetes egységéről még itt sem lehet beszélni. Leggyakoribb kísérője a következő szöveggel énekelt nóta : Az olajok, az olajok facipőben járnak, Azok élik világukat, akik ketten hálnak. Lám én szögény olájlegény csak egyedül hálok, Tipögetök, tapogatok, csak falat tanálok. 24 Különféle magyarok 106. 58* 915