Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

vező katonák, vidékről bekerült cselédlányok, továbbá helybéli iparoslegények és téglagyárban, kendergyárban, dohánygyárban dolgozó, tehát hagyományos szegedi társadalmi keretekből kiváló, önállóan kereső, szabadabban, olykor szabadosabban mozgó lányok táncoltak. Az ittenieknek már cigánybanda muzsikált. Ezek viseletük, táncaik szerint is már korábban kiléptek a többi városrészek hagyományaiból. Az ilyen bálokat valamikor sáribál néven is emlegették. A tanyai tánchelyeket a múlt század végén Cserzy írta

17 le : „Nádtetejű épület. Ez mutatja, hogy régi. Az eresze toldott, az eleje tornácos, és ennek az oszlopain, szögre akasztva különféle dolgok lógnak. Száraz, tavalyi paprikafüzér, kócmadzagos libaőrző ostor, csomóba hajtott kerti drót, meg más egyéb. Hétköznapokon alkalmas hely ez az öklömnyi apró jószág együvé tartására, míg vasárnapokon a hangászokat védi. Itt nincsenek útban, a bőgőjüket sem rúghatják oldalba a legények. Aztán meg a söntésnek is jó helye van itt ilyenkor. A ház eleje: a szikes udvar, a voltaképpeni tánchely. Öreg eperfák lombjai árnyékolják be ezt, és oltalmazzák holmi nyári permetektől, ami hacsak neki nem buzdul, meg sem akasztja a táncot. A leveleket meg-megverdesi szép zenésen és ütemesen, a táncolókat ellenben hagyja vígadni. Kedvesek és figyelmesek a lombok is. Az ég siető felhőjének legföljebb csak annyit engednek meg, hogy megszentelje a fiatalokat. Hadd nőjenek. A legények a szögezett lábú asztalok mellett szedegetik magukba a virtust, a színében is haragos italt, míg a lányok egy csomóban, mint a nefelejcsbokor: illatoznak, mosolyognak, ameddig pihen a cigány. Azután, hogy nekizendül a bolondító szerszám, mintha tűz gyulladna ki a földből, még a levegő is forró lesz... Nem szól senki, mégis beszédes lesz a levegő... Mily szép ilyenkor az élet, az ifjúság, az erő. Mennyi ígéret van ilyenkor az érzelmekkel tobzódó tavaszban... Ezek a barnakezű fiúk nem félnek a vihartól sem, nemhogy a szele megborzongatná őket. És a lányok! No ezek egy csöopet sem különbek... Olykor kötőjük alá rejtve csúsztatják a legény markába a bicskát : ne hagyd magad !" Bizony a tanyai bálák, mulatságok pár évtizeddel ezelőtt még sokszor végződtek emberhalállal. Ezért a hatóságok elrendelték, hogy bálákat a tanyán csak engedéllyel lehet rendezni, hogy a rendőrség is ott legyen. Ennek kijátszására gyugott bál, másként csutribál, rövidebben csutri, ismét másképpen kurtabál, padkabál, padkaporos bál rendezésére került sor. „A dugott bál — írja

18 a század elején Tömörkény — csak olyan bál, mint más bál, de tőlük mégis abban különbözik, hogy dugva lehet csinálni... A báltartásért adó jár, meg azt csak ott lehet tartani ahol bormérési engedélye van a gazdának, szóval kocsmahelyen. De nem mindenki szeret odamenni... így aztán összeállnak húszan, huszonötén legények, s valamelyik fiatal gazda tanyáján, ahol elég tág ahhoz a szoba, maguk rendeznek bálát, hívogatván rá a környékből a lányfélét. De ennek úgy kell mennie, hogy akit nem illet, ne tudjon róla, mert büntetés jár itt érte. Törvény szerint ugyan nem járhatna. .. De ezeknek odakint nem szabad. Valamikor régen adtak ki erre kapitányi rendeletet, alighanem azért, mert sok mindenféle bajok történtek az ilyen cécókon. Azelőtt cécó volt a neve, meg csiricsáré, most már bál" Hangszere régebben a tekerő, bőrduda, századunkban pedig a citera, esetleg cimbalom, vagy harmonika. Tanyai különlegesség volt a misebál,

19 amelyet a múlt században rendezett a fiatalság egyes tanyai házaknál a jelesebb ünnepeken bemutatott mise után. Ez egyúttal az ismerkedés alkalma is volt. A gyeviek találó megnevezése szerint vannak, illetőleg voltak nappali bálák: húsvét másnapjától Szent Mihályig, Alsóvároson Mindenszentekig, a vecsernye végétől csordahajtásig. Voltak még azután éccakai bálák: Szent Mihály napjától a tápai búcsúról hazajövet — az adventi időszakok kivéve — hamvazószerdáig. Ezek éjfél utánig tartottak. Valamikor a lányoknak nem volt idősebb nőkísérőjük, helyi kispolgári szóval nem volt gardemama mellettük. A lányt szülei a legény becsületére bízták. Régebben, még a századforduló táján is a lányokat nem a mai illendőséggel hív17 Vasárnap délután 6. 18 A Szent Mihály a jégben 306. 19 Reizner III, 294. 911