Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

táncba. Más szőregi hiedelem szerint pünkösd éjszakáján a boszorkányok karikában táncolnak. Ez a karika a boszorkányok tánchelye. Itt a fű többé nem zöldéi ki. Aki belelép, gyógyíthatatlanul megbetegszik.

10 Tombácz János is mesélt

11 a boszorkányok táncáról : Hát történt az, hogy egy tápai embör ballagott Dorozsma felé. Nem tudta, hány óra. Éjszakának idején egy magas domb mellett haladt el. Látta, fehérnépek táncolnak ott gyönyörű szépen. Nagy világosság támadt. Pista bácsit is elkapta hol az egyik, hol a másik fehérnép. Derekasan megtáncoltatták, mellette borral, süteménnyel kínálgatták. Aranypohárból itatták, aranytálcán ette a kalácsot. A poharat és a tálcát a tarisznyájába rakták. Aztán elköszöntek egymástól. Dorozsmán elmesélte, hogy miiven jól mulatott. Bizonyságul előszedte az ajándékokat, hát a poharak helyett szamárpatát, a tálcák helyett lópaták kerültek elő a zsebéből. így hát Pista bácsi ezekből evett-ivott. A táncos ördög világát idézi az a felsőtanyai mondai hagyomány is, amely szerint minden lakodalomban ott van, de látni nem lehet. A szobában folyik a vigasság. Ha a szobaajtó deszkájában található görcsöt kiütik és benéznek rajta, meglátják az ördögöt. így cselekedett kíváncsiságból egy gyerek, meg néhány öregasszony is. Látták ám, hogy a menyasszonyt és vőlegényt az ördög körültáncolta : csóválta a farkát, a szarvával döfködött feléjük, jókedvében csapkodta a mancsait. Ha nem állt a tánc, akkor odatelepedett az új pár mellé, és incselkedésével már most meg akarta az ördög rontani, acsargásra bírni egymás ellen a fiatalokat. 10 Reizner IV, 392; Kálmány II, 220; EA. 2813. 11 Tombácz János meséi 603. 909