Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

egyébként is adóssága a katonaélet néprajzának kidolgozása. A Szegedi Napló vasárnapi mellékletének, a Hüvelyk Matyi állandó figurájának, Elias Csamangó címzetes negyvenhatos káplárnak ő adja szájába a katonaélet naivan találó, olykor mosolyogva könnyező bírálatát. Ki felejthetné el a Lim vizén szűrő, máskor meg dólézó, ismét máskor eltévedt fecskéket ajnározó, Boszniában senyvedő fiakat?

32 A tengeri város Velencére emlékező világtalan tanyai hadastyánját?

33 A Duna lánya bécsi darvadozását: „a császár álmát őrző" szegedi legények látogatását egy szegedi hajósember hajóján, amelynek István királ volt a neve.

34 A lenézett Pétör kubikost, aki lent Boszniában tanul meg írni-olvasni.

35 A Valér földbe megy kapitányát,

36 az öreg Müller ezredest, katonájának édesapját.

37 Tömörkény sohasem hallgatta el, hogy közöttük, általuk, az ő emberségükön is épülve lett íróvá. 1903 októberében a nemzetközi válságra való tekintettel a tényleges szolgálatukat kitöltött katonákat nyomban nem szerelték le. Október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján kora hajnalban koszorút találtak a Klauzál téri Kossuth-szobron, szalagján ezzel a fölírással : Dicső emlékednek a visszatartott katonák. A koszorút katonai karhatolommal vették le és a negyvenhatos kaszárnyába vitték. Az esemény nyomában kisebb zendülésre is sor került. Az ügyet nem sikerült, de talán nem is akarták tisztázni. Elég az hozzá, hogy az ország minden részéből engesztelésül koszorúk özönlöttek a szoborra. Szalagjaikat a múzeum őrzi.

38 Az ezred az első világháború idején az Isonzó és Doberdo poklában szerzett magának komor katonai dicsőséget. Ezt eposzi fönséggel Juhász Gyula énekelte meg: Ó, ti fiúk, barnák, szőkék, ti Szegednek hősei, árvák, r Hol van a lant, a babér, mely dalol és koszorúz? Északon és délen, keleten, nyugaton, e világnak Minden tájékán sírotok áll s nevetek! Hány hant domborodik s jelöletlen hány rög enyészik Szerbia bús terein s merre Galícia van, Lengyel síkokon és a Doberdón, távol Isonzó És Piave mélyén, messze kopár köveken ! Mint csöndben szunnyad s álmát álmodja a holt ott — (elfáradt gyermek mostoha anyja ölén) Hűs Tisza partjáról, hol a szürke füzes szomorún leng, Nagy jegenyék dala zsong, szőke akác mosolyog. Hol Dugonics búsong, Dankó muzsikál és méla Tömörkény Darvadozik anyaföld csöndes eresze alatt. Hol kis házak előtt, ha vasárnap alkonya barnul, * Ülnek a jó öregek, égnek a makrapipák S várnak a szép eladók pötykén kivirulva az ablak Százszorszépei közt és violái mögött, S várnak néma, sötét sorban, síró szemmel feketében Fájdalmas szüzek és bánatos édesanyák.

39 Vezércikkeiben magasztalja és gyászolja őket Móra Ferenc is.

40 32 Szegedi parasztok és egyéb urak. 214. A játékok menetéről más összefüggésben szólunk. 33 A tengeri város 328. 34 Jegenyék alatt 139 35 Hajnali sötétben 40-48. 36 Vízenjárók és kétkezi munkások 163. 37 Új bor idején 478. 38 Kiss—Tonelli—Szigethy 37. 39 Negyvenhatosok. In memóriám 1918. Összes Művei II. 152. 40 Szegediek a Höferben. SzN. 1916. márc. 15. Kötetben: Szegedi tulipános láda. I. 167. A hivatalos közléseket Höfer vezérőrnagy írta alá. 6 Évkönyv 81