Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Az elszakadás rátarti szomorúságából, emberi szenvedéséből szinte minden esztendőben új regutanóta keletkezett. Régebben minden korosztálynak megvolt a maga ilyen nótája. Ma is emlegetik, hogy ez vagy az 85-ben vagy 13-ban volt regrutanóta. Ezeket a regrutabálakon, kocsmai mulatozás közben, utcai felvonulás idején, olykor bőrduda kíséretében szokták dalolni. A mi nótáinkban is föltűnik a hajdani hajnyírás emlékezete: Ballagok én Szöged várossá felé, Bekésérnek a nyírószék elé. Széköt tösznek kerek farom alá, Élös ollót göndör hajam alá. Göndör hajam lehánják a fődre, Fényös csákót nyomnak a fejemre. Az van írva csákóm ódaiára: Nyóc esztendő van még ide hátra. Nyóc esztendőt az Isten ehozza, Szögény baka hazaszabadulna. Hazagyünne, de nincs édösanyja, Fődbe tötte a fia bánatja.

21 1913-ban volt alsóvárosi regrutanóta: Márciusba van a vizitálás, Októberba mög a berukkolás. Október a betyár hónap, Engöm még a lányok se sajnálnak. Lemönőbe van a nap az égőn, Ki könyörül a szögény legény ön? Majd könyörül a jó Isten, Ez világon igaz kislány nincsen. 21 Népköltési hagyaték 427. 76