Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

6. Történeti dallamok. Az egyházi népénekek a liturgikus gyakorlat mellett olyan nagy mértékben és mélységben begyöke­reztek a szegedi dalhagyományba, hogy ez talán csak Bukovina vagy Szlavónia magyar faluihoz ha­sonlítható. Sok esetben éppen ez az orális hagyomány tartott fenn a templomból már kiveszett éne­XVI. századi történeti dallamok: IV. 49,60, 61, 63,106,110,121,122, 127, 139. sz. 7. XVII. századiak: IV. 79, 80,97-101,104,105,109,114, 122-124,130,137 3 138. sz. A Rákóczi-nóta dallamcsaládja : IV. (48), 50, 51, 51, j. Bihar megye kivételével az Alföldről teljesen hiányzik. így nagy fontosságú — mindig a „Révészek nótája" szöveggel együttjáró — Szeged-vidéki variáns csoport. Helyi sajátság e fríg dallamtípus dórrá kiegészített megoldása. Egyházi népének változat : IV. 94, 95. * A török kiűzése után meginduló gazdasági, társadalmi fejlődés nagy változásokat hoz létre Szegeden is. Folyamatosan megőrzött középkori kultúrája valószínűleg ebben az időben találkozik a királyi Magyarországon már kialakult új európai műveltséggel. Zenei vonatkozásban az elsősorban a barokk, múzenei eredetű dúr-hexachord dallamok elterjedését jelenti, melyek nagy számban élnek ma is a területen, főként betlehemes-dallamként. 8. Müzenei eredetű barokk dúr-hexachord dalok a XVIII. századból: IV. 52, 52. j,, 77, 98, 102, 103, 107, 108, 111, 138. j. (Szeptim, oktáv terjedelműek: IV. 53, 73, 75, 76.) Az új stílus kialakulásának közvetlen előzményeként tarthatjuk számon azokat a dallamokat, melyeknek alkalmazkodó ritmusa, giusto előadásmódja van, középrészük az 1. és 4. sornál magasabb, de igazi visszatérés nélküliek : IV. 128,129,131,132, 141-145,203,204. sz. Másokban a dallamsorok elrendezése teljesen az új stílus szerint alakult, motivikájuk, előadásmódjuk azonban még onnét kiüt : IV. 156, 163,187. Az A 5 A 5 V A A v formájú régi kvintváltó dallam közvetlenül, egyszerű sorátrendezéssel új stílusúvá alakulhat: IV. 20. és 20. j. 9. Új stílusú dalok: 146-225. sz. (kivétel: 156, 163, 187. sz.) A stílusrétegek vizsgálata alapján nyilvánvaló, hogy a szegedi nép erőteljes, ha­gyományos zenei kultúrát tartott fenn, régiségeket őrzött meg. Ugyanakkor az újabb hatások elől sem maradt elzárva, azokat is átvette, magába olvasztotta és új stílusokba kapcsolódott be. A hosszú török uralom konzerválta a középkori műveltséget, amelyet a XVIII. századi barokk térhódítása sem szorított ki teljesen. Alföldi viszonylatban eddigi tu­dásunk szerint a népzene ilyen középkorias színezete egyedülálló. Jellemző a népi val­lásosság különleges helyi stílusa, érzelmektől ihletett, átemberiesített formája. Ez a vonás segítette az egyházi népénekek, a magyar-nyelvű gregorián paraszti hagyomány­ba való begyökerezését. Mellette a XVI. századi világi lantos-költészet nyoma is meg­található. 72 A szegényesebb szokás-anyaggal rendelkező Alföld tekintetében fokozott jelen­tősége van a Szeged-környéki pünkösdölőnek, mely a dunántúli és északi változatok­hoz képest a leggazdagabb, legteljesebb fajták közül való. Valószínűleg szintén közép­kori hagyomány folytatására. Ugyancsak fontos tény, hogy a szegedi népességű bánátt L. IV. 110 sz. dallam és jegyzete 600

Next

/
Thumbnails
Contents