Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

alsóvárosi, Vízi Mátyás röszkei, Barabás Faragó István majdani dudás, továbbá Bürgés Volford István felsővárosi kanász kanászkörttel. Sziráky szerint régebben is voltak Szegeden dudaversenyek. Ő egyébként a régi Romániában is megfordult, ahol gazdag bojárok gyönyörködtek a játékában. Mindegyikük eljátszotta a maga kedves nótáit, majd fölvonulva együttesen is dudáltak. Bukusza De szeretnék akkor olyan urat látni, Sziráky a Kossuth Lajos azt üzente, Vízi Mátyás pedig a Szépen ragyog az esteli csillag kezdetű nótát adta elő. Barabás Faragó nemcsak dudált, hanem táncolt és dalolt is a Feketeszemű cseresznye dallamára. Bürgés Volford a kezdeteket kürtszóval jelezte.

53 Móricz Pál a század elején leírja,

54 hogy Beck Pista társaságában hogyan látogatta meg Bukuszát egy vasárnap délután: „Pogány hangszer a duda. Nemhiába készítik többnyire kecskebőrből. A kecske különben is a néphit babonáshírű, titokzatos állatai között szerepel... Boszorkányok kecskén lovagolnak kárhozatos éjféli mulatozásaikra. Az ördög pofáját és a kecskefejet is hasonlatosnak mondják. Abban is van valami, hogy a dudaszóval mulató ember az ördög tükrében nézdegéli magát. Tömörkény idézett helyen így ír róla: „Ezelőtt sok tanyaházban ott lógott. Az öregebb juhászszal meg szinte velejárt, mint a fiatal juhászlegénnyel a pulija. Nevezetes dudák voltak azok a bizonyosak, mert a duda gazdája a dudának szép fejet faragott. Kosfejet, kecskefejet, lányfejet. Eszerint volt azután a duda kosfejű, kecskefejű vagy kisasszony fejű, mönyecskefejű... Egy valamire való dudás van még a környéken, az sem juhász, hanem vízimolnár. A teljes tisztességű neve: Csonka Bukusza Tanács Ignác. Ritkán dudál már, de ha megteszi, illően hozzáöltözik. Vagyis panyókára veti a kabátot és piros kendőt dug a nadrág ellenzőjébe... Külön nóták is kellettek a dudához. El lehet azon ugyan nyekeregtetni mindent, de a valódi dudanóta csak dudának való. Mint a rácos: Hej, Jula, Jula, Szól a duda, duda, duda... Azután a magyar juhászos : Cíntányéron, cintányéron aprószöllős pogácsa, Fáj a szívem, fáj a szívem a juhászra, de a juhászra..." Bukusza népszerűségére mi sem jellemzőbb, minthogy neve és a dudálás egyet jelent a szegedi utódok ajkán: bukuszál vagyis bőrdudán játszik. Régebben vízimolnár lévén, napsugárdíszes háza (Pálfy u. 48) előtt állott, utolsó szegedi hírmondóul a tiszai emberek címere, a fából faragott hajóorr. Alsóvárosi kiskocsmából, havibúcsún fölállított duttyánokból, lacikonyhákból Juhász Gyula is ismerte : Kecskedudás volt, vén magyar szatír, felőle hét határban vert a hír. Lagzin, toron csak fújta egyaránt, Túlharsogta az életet, halált. Betyárok, csárdák eltűntek tova, Ő itt maradt s nem fáradt el soha. A városba ment s néha a cigányt Leintette: magának muzsikált. Oly gőggel nézett a kocsmába szét, Mint egy Homér. Mögötte volt a nép, A múlt, a puszták, egy magyar világ, Ujjongva sírtak a melódiák. Közvetlenül az első világháború előtt Szegedről írva riportokat, Móricz Zsigmond így jellemzi

55 Juhász József móravárosi dudást : 53 Bob (= Szigethy Vilmos) A dudásverseny SzN. 1900, 236, 400. sz. A szegedi bőrdudáról, Bukusza Ignácról máshol is szól : A régi Szegedből az újba 249. 54 Régi magyar élet 154. 55 A szegedi dudás. Az Est 1913, 19. sz. 587