Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Vót ëgy asszony. Vót égy lánya mög ëgy gyeröke. A lányát Ilonának hittak, a fiát Albertnak. Mögbillegözte űket, mögjegyözte. Osztán elvitte a török Albertot is mög Ilonát is, oszt ott nevelődtek föl. Űk se üsmerték egymást, hogy űk testvérök: összeházasodtak. Későbbet Albert elgyütt Nagymagyarországra, hogy majd ű is visz valakit. Tanált ëgy öregasszonyt, az mög az édösanyja vót, de ű nem tudta. Az édösanyja se tudta, hogy az ű fia. Mikó vitte, a ló mellé kötötte, úgy gyötörte. Kérte az öregasszony, hogy eressze el, ne kösse a ló mellé, hanem csak úgy vigye el, ne sáncolja (kínozza) olyan nagyon. Felelte a török : Ússzad áztat a vért, akit lovam úszik, Ögyed azt a szénát, akit lovam öszik, Igyad azt a vizet, akit lovam iszik ! Mikó hazaértek, kérdözte a felesége: kit hozott? Aszonta: nem tanált ögyebet, mint ëgy öregasszonyt. Hagyjuk mög az életit, majd jó lösz a gyerökök mellé ! Oszt mögmaradt ott a gyerökök mellett. Akkor kezdte el az öregasszony, hogy a török mög a felesége levetkőzött, mikó möglátta a billegőt. .. Az öregasszony nagyon elkeserödött. Látta, hogy az ű cselédje mind a kettő. Hogy az ű gyeröke sáncolta mög, nehezire esött. Azután az öregasszony kezdte a gyeröknek mondani : Csíjjál el, bújjál el, te szép török gyerök, Fiamnak szép fia, lányomnak magzatja, Lányomnak magzatja, magam onokája ! Kilenc esztendeje török elrabolta, Kilenc esztendőre magamat rabolt el, Kilenc esztendőre magamat rabolt el. Elvitte a török fiamat, Albertot, Fiamat Albertot, lányomat Ilonát, Utána magamat, ló mellé kötözött ! Ússzad áztat a vért, akit lovam úszik, Ögyed azt a szénát, akit lovam öszik, Igyad azt a vizet, akit lovam iszik ! Odamönt a szógáló, hogy hallotta hangot, odahítta a törököt. Akkor a török hallgatta. Észrevötte a nótábul, hogy az ű édösanyja! Kezdte mondani: mondhatja, hogy ű unokája? Akkor kezdte mondani az asszony : Vesse le az üngöt, nézze a billegőt ! Mögnézték a feleségin is mög űrajta is: hát ëgy vót. Akkor osztán a török mögölelte az édösanyját, bevitte a szobájába. Tartotta mint édösanyját. HALÁLRA TÁNCOLTATOTT LÁNY (Sallári Kis Kata). Országszerte ismert, középkori eredetű, részben még az ünneprontás képzetköréből sarjadzott ballada;

24 amint padéi változatunk

25 archaikus szövegezése még a szegedi XVIII. századra, az ekkori viseletre vall (kamillószoknya, karmazsincsizma): Lányom, édös lányom, Lányom, Kata lányom ! Mán én odannálak Még az ördögnek is ! 24 Vargyas II, 273. Kriza L, A halálra táncoltatott lány. Egy magyar népballadacsoport vizsgálata. Budapest 1965. 25 Kálmány II, 1. III, 207. Padé, Rabé. Paksa 93-94. Verbica, Száján. Tóth 88-90. Száján, Verbica. Burány 139,141,143,158. Jázova (2), Törökbecse, Oroszlámos. 559