Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

(Ekkor mán elmönt vele) Elérték az erdőt, ott hattá a fiát, Kis futosó fiát, karonülő lányát. — Jegönyefa mellett itthallak titokét. Mikor a madarak szárnyukkal csattognak, Csak azt gondoljátok, Hogy édösanyátok beszél tihozzátok. Mikor eső esik: csak azt gondoljátok, Hogy én fürösztgetlek, az édösanyátok ! (Föltötte űket a fára, elmönt) Sasok vágik szívit, hollók szödik szömit, Szögény ártatlan lelöknek hasíti bús szívit. Möntek, möndögéltek, azután leültek. Fejibe keresőit Kata a töröknek. — Mi dolog, mi dolog Gyönyörű Bán Kata : Se eső nem esik, sëm fölhő nem látszik, Mégis az én fejem csupa csavaró víz? — Most kereködött itt ëgy fekete fölhő, Abbú csöpörödött ennyihány szöm eső. (Fölnézött, oszt látta, hogy egy madár éteti a fiát, azért sírt) — Induljunk, induljunk Gyönyörű Bán Kata, Induljunk, induljunk, mer mán este lösz ránk ! Ahogy odaértek török lakására, Hogy pihenést vöttek török szobájába, Fekete Rác Pétör mingyá azt mondja : — Főzzél mán, főzzél mán Gyönyörű Bán Kata ! Gyönyörű Bán Kata kimönt a konyhára, A nyálat leköpte konyha közepire: — Most, édös kis nyalom, ha mondja a török: Főzzél mán, főzzél mán Gyönyörű Bán Kata — Csak azt feleld néki: mingyá készen lösz mán! — Tálalj mán, tálalj mán Gyönyörű Bán Kata ! — Mingyá tálalok mán, Fekete Rác Pétör. — Tálalj mán, tálalj mán Gyönyörű Bán Kata! — Mingyá tálalok mán, Fekete Rác Pétör! —• Tálalj mán, tálalj mán, Gyönyörű Bán Kata! —• Mingyá tálalok mán Fekete Rác Pétör! Nem győzte mán várni Fekete Rác Pétör, Kimönt a konyhára, Sëhun se találta Gyönyörű Bán Katát, Gyönyörű Bán Kata útnak vötte magát. Mingyá főnyergölte Fekete Rác Pétör Legjobb paripáját. Erdőrű-erdőre rúgtatott nyomába, De mög nem tanálta. Vissza is rúgtatott Fekete Rác Pétör. (Gyönyörű Bán Kata amikor odaért ahhon az erdőhön, hun a kisdedöktu elvált, nem tanált semmit se, csak a csontokat) Vitt belüle haza, anyja lakására. — Nyisd ki anyám, nyisd ki a záros ajtódat ! Én vagyok a lányod, a të Kata lányod ! — Mönj el sátán, mönj el, ne késértgess engöm, Nincs énnéköm lányom ! Kilenc hete emúlt, tizedikre fordult, Múta a halászok hálóval keresik, Sehogy se tanálik ! 551