Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A PONYVA SZEGEDI VILÁGA A szegedi epikai hagyományban is különös helyet foglal el az élőszavas költészetnek és az írásban rögzített szövegnek, röviden a szónak és betűnek kapcsolatából, kölcsönhatásából született ponyvaköltészet.

2,9 Mint ismeretes, a nép epikai anyagkészletének bővítésére szolgált egészen századunk elejéig az istória, amelyről később bővebben is szólunk. E nyomtatványokat a könyvtári kutatás sokáig nem tartotta méltónak a gyűjtésre, megőrzésre, miközben az olvasók hatalmas népi tábora valósággal „szétolvasta" őket. így aztán csak szórványosan, szinte véletlenül ránkmaradt emlékekből tudunk régi nyomdáink, így a szegedi Grünn-nyomdászcsalád kiadványairól számot adni. Nyilvánvaló, hogy a piarista gimnázium és a mellette rendszertelenül fejlődő, de mégis növekvő hatású szegedi népoktatás nyomán az írástudás is a XVIII. század végétől kezdve mind szélesebb körűvé válik népünknél. Kováts István, Tömörkény tanúsága Az olvasmányszükségletek a kor műveltségi viszonyainak és igényeinek megfelelően egyrészt vallásos jellegűek, másrészt szórakoztatni akarnak. Kielégítésükre itt, Szegeden először Grünn Orbán vállalkozik, akinek kiadványai a társadalom legszélesebb köreihez eljutnak és legnagyobb részükben népkönyvek kívánnak lenni. Kováts István Somogyi Könyvtárban őrzött, kéziratos önéletrajzában gyermekkoráról, 1830 tájáról szólva ezeket olvassuk: „Ha egy-két krajcárt valamiképpen megszereztem, mindjárt azon voltam, hogy könyveket vettem magamnak. El lehet képzelni, hogy ebben az időben Szegeden még híre sem volt a könyvkereskedésnek. Egy könyvkötő volt, ki az oskolakönyveket tartotta. Ezek azonban igen drágák voltak, s más tudományos könyveket pedig itt Szegeden éppen nem lehetett akkor kapni. Annál nagyobb divatja és keletje volt azonban a ponyvairodalomnak. Ott árulták a naptárakat és a ponyva minden kigondolható termékeit, a szeret és nem szerét-históriákat a Fő téren. Én legjobban kedveltem a versben írott hőstörténelmeket. Ezekből össze is gyűjtöttem valami 20 darabot, magam össze is fűztem egy erős kötetben, hogy el ne vesszenek. Vastag papírból pedig táblát csináltam reá és elneveztem mindenesnek. Kívül ráírtam a nevem és az évszámot, valamint a címet: Mindenes. Ez volt a család legelső könyvtára. 1832-ben a könyv ritkán volt otthon. Vitték mindenfelé az atyafiak és jóbarátok. Sokszor haza sem hozták, hanem egyik a másikának átaladta, míg végre eltévedt." Tömörkény a századforduló táján megemlékezik

30 egy tanyai koldusról, aki istóriákat árul. 29 Általános tájékoztatásul Takács L„ Históriások-históriák, A Magyar Néprajzi Társaság Könyvtára. Budapest 1958. Vö. még uő, Népi verselők, hírversírók. Ethn. 1951, 1. Békés L, Magyar ponyva Pitaval. Budapest 1966. Pogány P., A magyar ponyva tüköré. Budapest 1978. Fölületes szegedi adalékok Térjék L^Részletek a múlt század szegedi ponyvatermékeiből. Szeged 1943. Szegedi ponyva. Délvidéki Szemle 1944. Csak a Somogyi Könyvtár ponyva állományát ismerteti. *° Gerendás szobákból 194. 533