Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Magyarország: szép ország, Holtig való sajnálás. Magyar nemzet: szép nemzet Lássák mért cselekszöm ezt? Fordídd, fordídd hozzám a lovamat ! Nem kérőm az országomat. Elmégy-ë magiszterhon Fordítsa mög a patkókat ! Az elejit hátra, Ne forduljak vissza ! Ús se gyüvök vissza Szép Magyarországra. Nem gyüvök vissza mán, Makóra mögyök mán Itt hagyom országom : Szép Magyarországom. Dobosom, dobosom! Most néköd mögmondom : Ne azt verd, hogy: mars, mars, Hanem azt, hogy rajta ! Ördög üsse anyádat ! Ne úgy verd a dobobat ! Ne úgy verjed, mind eddig: Isten tudja, hogy lösz, mint? Hanem úgy verd: rajta! Rajta, rajta, rajta! Úgyis tudod mán : Hogy kimögyünk mán. Magyarország sirat engöm, Ugyan jó mög is fontolja : Hogy kit kergettek ki innen Jó Rákóczi kögyelmében. Itt hagyom, itt hagyom Szép Magyarországot. Szeret Magyarország: Holtig bán, holtig szán. Sirat Magyarország, Még a gyermeke is Rákóczi ivadékját Mög nem veti soha. A szószerint idézett, meglehetősen elnyűtt szöveg közeli rokona a „Bujdosó Rákóczi" néven ismert Thaly-versnek, ezért a kuruc balladák körében sokszor hivatkoztak a szajáni szöveg tanúskodására. Erre mi itt nem térünk ki.

12 Minden valószínűség szerint igaza van Riedl Frigyesnek, hogy Thalynak módja volt nyilván Szentkláray Jenő történetíró, törökbecsei plébános közvetítésével Kálmány gyűjtését kéziratban olvasni és a maga verselményéhez belőle meríteni. Nem sikerült tisztázni, bár Kálmány sokat fáradozott, hogy a nótát Biczók kitől tanulta, honnan vette. Szajánban senki nem ismerte rajta kívül. Kálmány föltételezi egy elkallódott, talán ponyvái eredetű régebbi szöveg létezését, amely az élőszavas gyakorlatban megrongálódott, zavarossá vált. Rabénekek Katonaszökevények, bajbajutott legények, olykor elkallódott leányok, betyárok, rabok első személyben, balladai hangon mondják, siratják el bennük viselt dolgaikat, balsorsukat. A műfaj archaikus messzeségekbe nyúlik vissza. A hősénekekben az előadók valósággal odaigézték az ihletett hallgatók körébe a hősök szellemét, emberfölötti nagyságát.

13 12 Utalunk Dégh L. dokumentációjára. Történeti énekek 168-183. 13 Jakubovich E., Honfoglaláskori hősi énekeink előadásformájához. MNy. 1931, 265. 525