Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Bitó jános halászmester —, hogy minden európai uralkodóház minden férfi tagjának fiatal korában valami mesterséget kell választani és azt kitanulni. Hát Ferenc József éppen a halászmesterséget választotta." A különös az, hogy ezt a mendemondát történeti források is tényként erősítik meg.

55 Alsótanyán, a későbbi Királyhalmon, a mostani Ásotthalmon Ferenc József 1883-ban egy új iskolát is felavatott. A horgosi állomásra érkező királyt a falu bírónak akarta megválasztani, mert a régi bíró éppen meghalt. Pálfy Antal tanyai kapitány a maga ünneplő sárgakocsijára tessékelte a királyt, amikor az iskolaavatásra indult. Később itt állították fel a király szobrát is. Mesélik, hogy egyszer egy gyerek kődobással behorpasztotta, mire vér kezdett belőle folyni. Ferenc Józsefre az öregek máig tisztelettel emlékeznek. Amikor kimondják a nevét, nagyidejű tanyaiak még hozzáteszik: nyugodjon. Ezt egyébként csak akkor mondják, amikor legkedvesebbjeiket: elhalt szüleiket, házastársukat, gyermekeiket emlegetik. Mórahalmon jegyezte föl Szabó Mátyás azt a mondaszerű, dicséretként és gúnyként egyaránt fölfogható hagyományt, hogy Ferenc József mindig arra tanította a magyart, ha esik az eső, húzódjék ereszét alá. Tömörkény jegyzi meg, hogy öregek nem szerették, ha valaki a kártyában, különösen a fiatalabbak a csikó helyett királyt mondottak. Ebbe a tartózkodásban nyilván még névmágiás szorongások is meghúzódtak. Tiszteljük meg, de ne emlegessük, mert a.dóért, katonáért majd meg talál jelenni közöttünk. „A király neve fölöttébb kímélendő — mondja

56 az író —, és nem arra való, hogy a neve a kártya között emlegettessék. A kártya-királyok neve ezért nem is ez, hanem csikó, azon lovak után amelyeken rajtuk a kártya-királyok ülnek." RUDOLF. Királyfi, Ferenc József és Erzsébet fia. Mint ismeretes, Mayerling vadászkastélyban voltaképpen máig tisztázatlan körülmények között lelte halálát. A szertelenségekre hajló trónörökös kitűnően beszélt magyarul, hazánkban és népünk körében jól érezte magát. Ebből adódott, hogy a magyarság annyira szívébe zárta és halálába nem akart, nem tudott belenyugodni. Nem halt meg, él.

57 Világgá kényszerítették, messzire bujdosott, de majd eljön az ideje, amikor trónját elfoglalja és a magyarnak pártját fogja. Kanizsai öregek szerint Ferenc József egyszer azon vitatkozott a dúsgazdag Rotschilddal, hogy melyikük a gazdagabb. A zsidó azt mondta, hogy az egész királyi palota padozatát is ki tudja arany pénzzel rakatni. A király kissé hitetlenkedett, de megengedte neki. Amikor ezt Rudolf meghallotta, megbotránkozott rajta. Meg is mondta atyjának, de ha már így áll a dolog, a pénzt csak élével lett volna szabad lerakni, mert így a király koronás képét taposta meg rajta. Rudolfban a harag továbbra is forrt, és egy vadászaton Rotschildot agyonlőtte. Nyomban elment a királyhoz: atyám, mit érdemel az, aki embert ölt? Halálért halált. Akkor itt vagyok, ítélj halálra. Ferenc József ezt nem tette meg, de fiát mégis kénytelen volt száműzni az országból. Erzsébet királyné azért bolyongott olyan sokat a világban, hogy fiát megtalálja, de hiába.

58 A nép várta, hogy édesanyja temetésére (1898) hazajön.

59 55 „Alles Lob verdient der Kaiser als Familienvater (Ferenc királyról szólva). Es gibt in Kaiserreiche keine bessere, achtensvertere Häuslichkeit, als die seine. Von dem vorgeschriebenen höheren Bildungsgang abgesehen, erlernt jedes Mitglied der kaiserlichen Familien ein Handwerk: die Erzherzoge Zimmern oder Tischlern, und der Kronprinz webt." Sealsfield, Ch., Österreich, wie es ist. Wien. 1919,135. 58 Vízenjárók és kétkezi munkások 106. 57 Herrmann A., Rudolf királyfi a mondában. Ethn. 1916, 1. 58 Egyik tanítványunk gyűjtötte (1935). Nyilvánvaló későbbi változata Kálmány szövegének. Hagyományoki, 159. 6

» SzN. 1898,226. sz. 518