Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

BALOGH BENEDEK, „ki születésre szegedi fi,

20 de a városnak az ozmánok birtokába kerültével Füleken nevelkedett. Mind erejére, mind vitézségére nézve elhíresedett. Tudtára esvén egy alkalommal, hogy egyik ozmán követ a magyarországbeli várak megtekintésére küldetett ki. Midőn ez idestova egyedül járkált, agyonverő, s követségi levelét magához véve, ruháiba átöltözködék. így méné be a szegedi várba, hol nemcsak a legszívesebben fogadtatott, de pénzzel, s ajándékokkal is megtiszteltetett, sőt török kíséretet is nyerve, ezt övéinek rabságába juttatá." RÚZSA ISTVÁN mondáját

21 a piarista Ugróczi Ferenc örökítette meg: „A török világban szokásban volt a szabad nyereségre való vitézkedés. Mindenütt találkoztak ollyan virgantz vérű emberek, a kik a Hazánkban lakozó Török ellenséget, a hol s amiben tsak lehetett, pusztították és károsították; —• ezek közül való volt ama nevezetes Rósa Istvány, is a ki iffú legény korában, az Attya juhait őrizvén a Martonosi határ szélén, az ott lévő forrásnál (melly б tőle azután Rosa forrásnak neveztetett) egy korán reggel ottan mosakodó Török vitézt, kinek nyerges paripáját addig féken tartotta, kardját kihúzvány agyonvágott... A Török derék paripájára felkanyarodott és így szabad nyereségű Lovaggá lett... Itt volt ő a Szentai ütközetben is. Hét nyíllövést kapott, mellyek közül négyet, a mint mondják, unokái húztak belőle, de hármat el kellett fűrészelni, s haláláig testében hordozá. Égy hegyes tőrt is szerzett magának... Illyetén írást nyomtatott bele: ez a fegyver kié volt, kié most, kié lesz. Ebé volt, enyim most, ebé lesz... Vagy hazám szabadsága, vagy halál. 1704. Eb kéri, eb adja cordéba." JA KUM HASLIA MERTZILIA.

22 A szegedi magyarságnak a felszabadító sereggel való találkozását, népünknek a német nyelvben való járatlanságát egy régi, ma már kihalt szálásmagyarázó monda örökítette meg. E szelíden ironikus szólás a következő : ja kum Haslia Mertzilia és jelentése 'niksztájcs, nem tudok németül'. Midőn fölső Magyarország — így szól a mondai magyarázat, Szabó Mihály följegyzésében — a keresztények hatalmába visszaesett, a szegediek várva várták a szabadítókat. Szóhagyomány szerint a német sereg tartá fönn magának a dicsőséget, hogy a lefelé vonult magyar hadaktól különválva, 6, legyen Szeged elfoglalója. Szegeden egy németül tudó embert sem lehetett azon időben találni. Ú gy hogy a titkos követeket senki sem értette meg. Előálltak a polgárok és kérdezték a német követeket: Jön-e a császár? Jön-e a nádor? A követek fejet ráztak. Jön-e Pálfy, Eszterházy? A követek mindenre nemet intettek, míg végre az egyik felkiáltott közülük: Ja kommt Hausler und Mertzili. A polgárok elkacagták magukat a német szó fölött és midőn csakugyan bejöttek a németek, egész komolysággal mondogatták egymásnak: ja kum Haslia, Mertzilia. S mai nap kérdezzük meg a tréfás tanyai pórt, vagy halászt, ha vajon tud-e németül, megfelel rá az egyszeri szóval : ja, ja kum Haslia, Mertzilia." így találkozott volna Szeged népe a német világgal. A mondát egyébként Móra Ferenc is feldolgozta és azt gyanítja, hogy a történetet Szabó Mihály költötte volna. Erre azonban semmi bizonyítékunk nincs, bár a népi eredet, helyi hagyomány javára sem tudjuk más forrás hiányában a kérdést eldönteni. A MEGTALÁLT PECSÉT. A török hódoltság után a Város középkori kiváltságainak elismerése kockán forgott. A tanács és a lakosság mindent elkövetett polgári jogainak megőrzése, biztosítása érdekében. Nagyok lehettek az akadályok, hogy igazságos ügye ellenére görbe utakat is kénytelen volt megjárni. Ugyanis valakinek eszébe jutott egy hamisított pecséttel való mesterkedés a XVIII. század elején. A Város tanácsa bizonyságul egy 1200-as évszámú pecsétet mutatott föl, amelyet a hódoltság idején Kopasz szegedi bíró vetett volna a Tiszába, hogy ne kerüljön 20 Alakját Vedres említi, de mondáját nem közli, Szövegünk forrása Miskolczy I., Szeged történetei. Regélő, 1837, 317. Innen vette át Palugyay 1,186. 21 Forrás Ugróczi F., A zentai ütközet Szeged 1816, 54. Ismétli Miskolczy 330. 22 700: Népregei adatok Szeged történetéből. SzH. 1859, 19. sz. Móra feldolgozása: Szegedi tulipános láda 1,22. 502