Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A monda továbbrezgésére jellemző, hogy egyesek Alsóvároson már úgy is mesélik, hogy Dózsa fejét a templom oldalfalában helyezték el, és amikor eljön az ideje, majd meg is találják. A török hódoltság szegedi hőseinek emlékezetét több monda őrzi. Sajátos módon ezek a XX. századi népemlékezetben már nem élnek, de a múlt században még sikerült, olykor több változatban is megörökíteni őket. Kis KAMPÓ hajdani szegedi mondahős.

14 Igazi nevén Alonso Peres spanyol lovag, aki Losonczy Istvánnal derekasan kitett magáért Temesvár védelmében. Előtte Tóth Mihály szegedi főbíró vállalkozásában is résztvett, amikor a Várost a török kezéből vissza akarták hódítani. Vedres István úgy tudja, hogy a szegedi Öthalom tájékán Kis Kampó sikerrel ütközött meg a várbeli törökök fölmentésére jövő budai Kappan béggel. Ez azonban nem volt elég a baj elhárításához, mert a részeg hajdúk nem siettek a támogatására. Kis Kampót mindenesetre a szegedi nép évszázadokon át megőrizte emlékezetében, sőt ősibb mondai, hitregei képzetekkel (jéghideg test, tűzokádás, bűvös tudomány) is felruházta. Népszerűségét az is mutatja, hogy népünk Mátyás királlyal emlegette együtt. A monda legszínesebb változatát Debreczeni János jegyezte föl: Az alacsony termetű, vastag lábszárú Kampó Temesvárott lakott, Budára a királyhoz járt ebédre. Elváláskor Mátyás király mindig süvegelte őt, miért is a királyné kérdezi férjét, vajon micsoda oknál fogva tartja oly nagy tiszteletben e hitvány embert? A király felelet helyett fölszólítá Kampót, mutatná meg emberségét a királyné előtt. Másnap eljővén Kampó ebédre, a palotaajtó kinyitásakor felsőállkapcáját az ajtó felső részébe, alsó álkapcáját pedig a küszöbbe akasztá, s a királyi terembe tüzet okáda. A királyné rémületében székébe hanyatlott, de csakhamar Kampó ölében termett. Ugyanezen időben történt, hogy a törökök Szeged felső részébe betörvén, azt pusztítani kezdték. Kampó a hírülvivő alsóbbrendű táltostól csak azt kérdezé: hol szöktek be? S miután ezt megtudta, csakhamar útban termett szinte táltos lovával és rettenetes kardjával. Midőn Szőregnél jött, a törökök már rémülni kezdettek. Minthogy a Tiszán akkor még híd nem volt, az elébemenő kompot pedig már nem győzte várni, azért mikor ez a Tisza közepére ért, az innenső partra ugratott, hol egy öregasszony által figyelmeztetett, ha a tetőtől-talpig páncélba öltözött első török vitézt legyőzi, a többiekkel könnyen elbánhatik. Kampó megtalálván az öreg banya által mondott vitézt, köldökön szúrá keresztül. Legnagyobb vitézük elestével a törökök fehér zászlót tűztek föl, de Kampó arra mitsem ügyelt, mert : Nem jöttem én — monda ő — egy ember haláláért háborúba ! Azért mindaddig kaszabolá őket, míg ki nem fáradt. Ekkor Kampó tüze kardja hegyére kendőt. Nem mintha ő akarna kegyelmet kérni, hanem hogy kegyelmet akar adni az eddig életben maradiaknak. Erre a törökök éljent kiáltanak. Ezután átment Kampó a Tisza túlsó partjára — hol most Újszeged van — pihenni. Alváskor azonban egy török katona fejét vévén, azt a basának vitte, ki is őt ezen vitézhez nem illő tettéért felmagasztaltatta, íly halállal végezte éltét a jégtestű Kampó táltos. Egy újabb változat, amelyet Kovács János örökített meg, ősi mondai közhely hőseként mutatja be Kis Kampót, és egy később még említendő török, Hóbiárt basa nevét is belekölti a történetbe. Jellemző Kis Kampónak a szegedi utókorban, néphagyományban való népszerűségére, hogy Kampó táltos néven a mesei hagyományban is szerepel. 14 Kis Kampó puszta nevét eddigi ismereteink szerint először Vedres I. örökítette meg: A haza szeretete, avagy nemes Szeged városának a törököktől való el vétele. Szeged 1809, VIII. Az öthalmi csatáról szintén Vedres, Tanátsháza. Pest 1799, 16. Debreczeni János változata: Ipolyi Arnold népmesegyűjteménye 477. Romantikusan túlszínezett mesei változata Csaplár Benedek anyagából uo. 104118. Stilizáltnak tetszik Kovács János szövege is. Kampó alakjának novellisztikus, de a helyi néphagyományhoz eléggé ragaszkodó modern átköltése Móra F., Kis Kampó. Délm. 1928, 136. sz. 32* 499