Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

szamár ordítozik vagy a földön hentereg, ha a borjú ugrándozik, ha a liba csapkod a szárnyával. Lakatos jegyezte föl a vízenjárók hiedelemvilágából, hogy a bagolyhuhogás szélvihart jelent. Megjelentette szerintük a dilimadár, a szélkiáltó, de kiugatta a fa­kutya is. A gólya a szél irányát jövendöli meg. Hogy merről jön az anyjárú kereködött förgeteg, azt az orrával adta tudtára a víziembernek. Ha orral napnyugatnak vagy délnek fordult, akkor teremtett lélek nem mert volna csónakra szállani. Ilyenkor vagy a Dunáról kerekedett förgeteg, vagy a meg nem határozott muszkaszél kezdett fújni. Szólások, példabeszédek is bőven akadnak, egy részük a köznyelvben is járja. Nem mozog a levél, ha nem fúj a szél. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fúj. Bolond lukbú bolond szél fúj. Szél ellen nem lőhet hugyozni: egy ember a dolgokon, közfelfo­gáson, adott helyzeten nem tud változtatni. Sebős, mint a szél: igen gyors. A széliül is félti: nagyon félt valakit. Dugonicsnál kissé másként: a szélnek se hagyjuk megfújni. u& Szél a tél: a telet metsző hideg szél még zordabbá teszi. Kissé szókimondóbban: szar a hideg szél nélkül. Találós kérdés : mit csinál a szél, amikó nem fúj? Bedugták a lyukát. Népünk a szélnek több fajtáját emlegeti. Enyhe a szellő. Északi a. fölszél, durván kurvaszél, északkeleti a tápai szél, nyugati a dorozsmai szél, déli és esővel jár az alszél, hátba kap bennünket & hátszél. Élesen, barátságtalanul fúj a savanyaszél, amint a balástyaiak emlegetik. Öreg felsőtanyaiak úgy tudják, hogy a hideg északi szél anyárul, a „meleg déli pedig apárul fúj. Tömörkény szerint 146 az ékesszél „oda­kint csak egyfelől fúj, itt meg minden sarkon másik kapja oldalba az embert, mint az ék." A régi szegedi szélmolnárok erősség szerint így különböztették meg a szeleket, felhőket: az ájer, zajer hajnalban támadó, könnyű szél. A bokrosszél egyenetlenül, szakaszonként fúj. A farkasfelhő veszedelmes, pusztító szelet hoz. A szélfölleg nem jár esővel. A szélvésznek, orkánnak tátorján, tátorjánszél, a szélviharnak, ciklonnak forgó­szél a neve. A régi boszorkányhit szerint a forgószélben boszorkányok táncolnak, akik meg is rontják az embert. 1728. Mikor Borbola Ferenc palánki Mariula bábával forgószél­ben táncolt, Hisenné bűbájos Megháld Jutkát megrontotta. 147 Kálmány szőregi föl­jegyzése 148 szerint úgy lehet őket meglátni, ha visszájára fordított szitán át nézünk oda. Szintén a régi szőr égiek a forgószélbe kést szoktak belevetni. Mint mesélték, egy kanászgyerek becsukott bicskát vetett a forgószélbe. A rosszak a bicskát kinyi­tották, így aztán a gyereknek lábába meredt. Magyarszentmihályon beszélték, hogy egy lány a forgószélbe nagykést vágott. A boszorkányok azonnal megrontották érte. 149 Felsőtanyai öregek még a századfordulón is kaszát vágtak azokba a keresz­tekbe, kévékbe, amelyeket a forgószél megbolygatott, sodrani kezdett. Közben éktelenül káromkodtak: a szelet szidták. így aztán mögfogták a forgószelet. A forgószélről a boszorkánypörökben többször is szó esik. 1728. Esztendeje pünkösd tájban egy nagy forgószél támadván, abban lévő boszorkányok pofon ütötték a fatenst. Az időtül fogvást a szeme világaiul megfosztatott. A forgószélből fölvett porral rontottak is. 1728. Ez eset ennek előtte négy héttel történt, mert meghintették 145 Jeles történetek I, 342. 146 Célszerű szegény emberek 72. 147 Reizner IV, 390. 148 Szeged Népe 11,220. 149 Gyermekijesztők 8. t 457

Next

/
Thumbnails
Contents