Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

IDŐ, IDŐJÁRÁS, TÁLTOSHIT Az üdö a mulandóság és időjárás képzeteit idézi fői a parasztemberben is. Múlik az idő : üdö telik, nap halad, éjár rajta az üdő mint az öreglányon. Az üdö éjár, senkit nem vár. Dugonics Andrásnál: szolgál ugyan az üdő, de nem várakozik senkite.

135 Jellegzetes Dugonics másik mondása: magyar volnék, ha üdő lönne hozzá.

136 Nyári forróságban, kint a napon dolgozó emberek, aratók szokták tréfásan mondogatni : de jó üdö jár a bótoslegényökre. Aki feltűnő sokat ásít, odaszólnak neki : jó nyulászó üdő lössz. Már a következő esztendő időjárását találgatják Jakab, Mihály, Luca napjának, karácsony estéjének és újévnek időjárásából meg más természeti jeleiből. Ezeket a jeles napoknál soroljuk el. Az égitestekhez, természeti jelenségekhez fűződő időjárási regulákról előbb szóltunk. Népies időmegjelölések napszakonként: sutét hajnalba, hajnalba, korán röggel, röggel, röggeldön, frustok felé, frustok után, harmat száradtjára (amikor a harmat felszárad), délelőtt, féldélben, délben, ebéd előtt, ebéd után, délután, uzsonnakor, estefelé, este, estendön, öregeste, éccaka, éccakának évadján, éfélkor. Az esztendő hangsúlyozott részei: disznóvágáskó, adventba, karácsonykó, két karácsony közt, farsangon, bűtbe, husvétkó, zöldfarsangon, rakodáskó (paprika ültetéskor) pünkösdkó, kapáláskó, aratáskó, hordáskó, havikó (havibúcsú, augusztus 5. táján), szüretkó, kisfarsangon (újbor és Katalin napja között). Az idősebb nép az esztendő napjait az egyházi kalendárium szerint emlegeti: a kisfiam pálfordulásra születőit. Gyertyaszentölö után való nap vót az esküvőnk. Édösanyám, nyugodjon, fájdalmas péntökön haltmög. Szent György-napi vásár, havira mán mögérik a görögdinnya, dömötörhétön hajtottak be a juhászok. Nem kell bizonygatnunk, hogy az időjárásnak a parasztéletben, szabadon dolgozó emberek : pásztorok, vízenjárók világában különösen nagy a jelentősége. Erre szólásaink, közmondásaink is utalnak. Az üdő a gazda, vagyis munkánkat elsősorban az időjárás szabja meg. Hidegre válik ifogdosi az üdő.fogi az üdő, befog az üdö, kint hall az üdő. Enyhülni kezd : engedi az üdő, möggyöngül az üdő. Tavaszodik: nyílik az üdő, kinyílik az üdő. Kitisztul: nekiborotfálkozik az üdő. Eső után felszárad a föld és dolgozni lehet rajta: főszikkad az üdö. Változékony: rángatós az üdő. Időváltozást érez a beteg, beteg testrész, jószág: üdőt éröz. Arra fordul a jószág, ahonnan a szél fúj : üdőnek fordul. Mindjárt esősre, viharosra változik az idő : gyün az idő. Alkonyodik : barnul az üdő. A levegő önálló hiedelemvilággal a szegedi tájon nem dicsekedhet, kapcsolódik a szél képzetköréhez. 136 Etelkall,2l5. 136 Példabeszédek 1,82. 455