Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

az álma. Hajdani szőregiek szerint a napáldozat szent óra: ilyenkor nem jó enni, vacsorálni, lovat ellátni.

58 A markaláb, másként markoláb a Napot és a Holdat eszi, és ezzel okozza a napes holdfogyatkozást. Amikor a világosságot megemészti, lassan újra kiadja. A markaláb olyan, mint a papagáj, és a Napkelet fáján tartózkodik. Ha napfogyatkozás idején a markalábmadár körmével nem tartaná a Nap koszorúját, a hajdani szőregiek szerint leesne az égről.

59 Ahogy a pap felmutatja a szentostyát, éppúgy fénylik a Nap is a világnak. A Napkelet fáján van az oltára, ott áldozik. Világbíró Nagy Sándor a világ végén meg akarta nézni. Az ördögöket megnézhette, de a Napkelet fáját mégsem láthatta, mert Isten nem engedte. Akkor igen, ha az asszony állatoktól tisztán tartja magát. Ott, ahol a Nap jár, tenger van, ott áll a Napfája is. Sándor csak bement és a fát megölelte, megcsókolta. Megkérdezte tőle : hazajut-e még. A szentséges fa azt jövendölte neki, hogy esztendő múlva meghal. Az gyilkolja meg, akinek legjobban bízik.

60 Diószegi Vilmos a markaláb eredetével, elterjedésével foglalkozva

61 az itt felsorolt régebbi adalékok mellett idézi Péter Lászlóné szőregi anyaggyűjtését is. Ebből kiderül, hogy a hiedelemre máig hasonló értelemben emlékeznek: a markaláb eszi a Napot és Holdat, más magyarázat szerint árnyékot vet rájuk.

62 Régi hívogatók a szajáni gyerekek ajkán, amikor a Nap föllegek közé bújik: Daru, daru, mönj föl égbe: Hujjánts ëggyet a Jézusnak, Hogy adjon melegöt, a darunak teleköt, Minékünk mög melegöt. A Kópé a városi gyermekek hajdani világában ijesztő lény volt. Ha hirtelen felhő födte el tőlük a fénylő Napot, akkor a játékot nyomban abbahagyták, és táncolva, ugrándozva, tapsikolva fordultak feléje és ezt mondták: gyűjjfő Kópé, mönj le hideg Isten kapujárú! Más: gyííjj fő Kópé kopogtatni, arany zászlót lobogtatni!™ A gyevi gyerekek hívógatója : süss fő nap Isten kapujába ! Naphívogató Szent Györgykor : Süss föl nap, Szent György nap, Kertöm alatt ëgy kis bárány majd mögfagy! Terítsd le a köpönyegödet, Adjon Isten jó melegöt, Happ! Erre a gyerekek leguggolnak, mintegy a földre csalogatják a Napot. 58 EA.2810. 59 Kálmány L., A hold nyelvhagyományainkban 14. 60 EA.2810. 61 Diószegi V., A palóc etnokulturális csoport határa és kirajzásai. Az égitestet evő mitikus lény, a markoláb elterjedtségének tanulságai. Népi Kultúra, Népi Társadalom I. (1968), 217-251. 62 A markaláb etnokulturális elemzése során Diószegi a szegedi táj jellemző adalékait is megvizsgálja és palóc eredetűnek találja. Szerinte azok a jász, illetőleg palóc rajok adták át népünknek, amelyek az Alföld újjátelepülésével szomszédságunkba kerültek. Mi főképpen a dokumentációra törekedvén, eredetkérdésekkel nem foglalkozunk. Az átvételt nagyon lehetségesnek tartjuk. Diószeginek egyik, Szabó Dénes állítólagos információjából származó állítását azonban helyre kell igazítanunk : a bánáti Száján szinte teljes egészében szegedi eredetű. Diószegi kiváló tanulmányának szegedi tájat érintő fejtegetéseiben még több kisebb korrekció akadna, főleg településtörténeti fogalmazásainál. — Képzethátterét már elfeledve alsóvárosi tréfás szólásként járja: ëvitte a markaláb vagyis elveszett, nincs meg. 63 Kálmány I, 193; III. 110, 195; Kovács János 344. 442