Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

éves korában már uralkodik: csudákat tesz, aranyos hintón jár és harminc éves koráig uralkodik széles ez világon. A nép sírva szalad utána, mert nagy lesz a szükség, de éhen senki nem hal, mert az Antikrisztus kenyeret osztogat. Akinek azonban kenyeret ad, pecsétet nyom a homlokára. Amikor elmegy, Jézus akkor száll le dicsőségben a földre. Ő csak kis darabokat osztogat, de ez a kis darabka kenyér nagyon sokáig tart. Aki az Antikrisztus kenyerét elfogadja, annak nem adnak a kicsiből, a Jézuséból. Ekkor elkezdődött az ítélet, tűz által lesz vége a világnak. Amikor a világ elmúlik, törpék uralkodnak utána. A terjániak szerint az Antikrisztus eljövetelének idején sátorok lesznek. Esik majd a kénköves eső, meg csattog, azaz mennydörög. Az Antikrisztus népei hívják az embereket majd a sátorukba. Ezek olyanok, népünk előadása szerint, mint a nazarénusok. Aki bemegy : van ott étel, ital, mindenféle. Bent a csattogást nem hallják. Az Antikrisztus azt akarja, hogy mindenki higgyen benne, de ezt nem éri el. Végül eljön a Jézus, aki mindenkinek, aki nem ment be a sátorba, cipót oszt. Ezzel a nép jól is lakik. Ehhez Kálmány még hozzáfűzi, hogy Terjánban és a Madarászta környékén az a hiedelem, hogy az Antikrisztus meg is született már, csak uralkodásra még nem jelentkezett. Úgy vélik, hogy a világ Krisztus után kétezer évig nem állhat, mert Isten csak ezret igért, a másikat már nem adja meg. Ezt a nép a nazarénusok föllépéséből következtette, akiket eleinte az Antikrisztus követőinek tartott. A verbicaiak viszont úgy tudják, hogy a világvégén hét esztendeig olyan termés lesz, hogy a gabonát nem tudják hová tenni. Hét esztendőnek utána azonban se nem születik, se nem hal, se nem terem. Csak árpa terem, mert az volt az első kenyér. Ezután megszületik az Antikrisztus és elreggeti, lelakatolja a kutakat, és megismerteti magát, hogy ő az igazi Isten. Aki hisz neki, annak ád enni-inni. A maga népével amazokat kővel veregeti. Amikor azonban az Úr beelégszik vele, akkor lejön Énok és meggyújtja az eget, földet. Énok meg Illés pusztítja el az Antikrisztust. A hitükhöz ragaszkodó embereket Kálmány más verbicai följegyzése szerint szintén Illés meg Énok menti meg. Eszerint, amikor a világ meg akar égni, az Antikrisztus mindenféle csalárdsággal csalja meg a népet. Ezt mondogatja: én vagyok Krisztus! Kenyeret osztogat meg mindent, hogy neki higgyenek. így lesz ez egy darabig. Aztán Illés meg Énok az Antikrisztust legyőzi. Most lép majd az igaz Isten lábra, az Antikrisztus meg a limbusba kerül, átok alatt lesz. Amikor ez a nép elpusztul a világról, az idétlen gyermekek fognak talpra állani és az övék lesz a világ. A Szentírás szerint is ketten harcolnak az Antikrisztus ellen. Ezeket az egyházatyák szintén Illéssel és Énokkal azonosítják. Szerintük is Illést és Énokot szintén megölik, testük temetetlenül hever. Az Antikrisztus hatalma tetőpontján híveivel az Olajfák hegyéről az ég ellen tör, de a szegedi hagyomány szerint is most már Krisztus teszi tönkre, amikor az ég felhőiből eljön eleveneket és holtakat megítélni. Parancsára most gyújtja meg a feltámasztott Énok az eget és a földet. Mint a monostoriak mondják: keleten meggyullad a tenger és nyugatnak megy. Minden csúszómászó állat siet a tűz elől, de hasztalan, mert utoléri. Öreg felsőtanyaiak szerint a világ végén csak annyi ember marad életben, amennyi egy szárazmalom alatt elfér. A világ vége, az emberiség pusztulása után a földön majd az idétlenek uralkodnak, akik ma még földalatti üregekben, hasadékokban laknak, és a mi világunk örömeit, kínjait nem ismerik.

43 43 Uo.74. 438