Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
SZÓLÁSOK, PÉLDABESZÉDEK, KÖZMONDÁSOK A népnyelvben valami friss természetesség, találó megfigyelés ragad meg, ami a mondanivaló művészi kifejezéséhez elsősorban a környezet adta lehetőségeket hívja segítségül. A nem jószívből adott ajándékra szokás mondani: száraz kéztű szakadt. Főzni kellene : ë kéne zavarni a macskát a tűzhelyrül. A fázós macska ide szokott húzódni. Azt a családtagot, aki elkésik a közös evésrűl : balkézzé várják. Aki reggelig mulat a kocsmában: kalap alatt hál. Máshol bővebben is írunk róla, hogy a férfiember régebben a kalapját még a szobában sem vette le. Aki okosan tud hallgatni : bölcsesség vizit vöszi a szájába. Aki nem szeret dolgozni, várja a jószerencsét: csak az eget nézi. Fölakasztották : tarogján mönt a sírba. Öngyilkos lett : erőszakkal mönt az isten nyakára. A népnyelv sokoldalú ötletessége, kifejező ereje, szemléltető készsége a hasonlatokban is megnyilatkozik. Eredetüket alig lehet tisztázni. Sokszor valami szokatlan, egyszeri eset vált tipikus hasonlattá. A részleteket már elfelejtették, de a csattanó megmaradt. Dicsekvő emberről mondják : neki is két óralika van, mint a szögény embör malacának. A lusta embör: pattan, mint hathetes hamuba a szikra. A házsártos ember: olyan, mint az ördögkötötte rokka. A kényes ember: kinyúlt kilenc kutya hosszára. Természetesen még sok más. Népünk nyelvi tudatában, nyelvhasználatában számos szólás az átélt múltra, sokszor régmúlt évszázadokra emlékeztet. A kutyafejű tatárok könyörtelenséget idézi a nem hajt a tatár, vagyis ráérünk, nem kell annyira sietni. Kérdőszavakba van tréfásan beleszőve: mi a tatár? Hasonló a tudja tatár: én bizony nem tudom. A kunok évszázadokon át szomszédságunkban éltek, sokan bele is olvadtak a szegedi népbe. Aki mohón, egyhajtókára sokat iszik: kunul iszik. Kz alattomosan lapító kétszínű emberre máig mondják az alsóvárosiak: kunhitű. Nyilván hajdani, Dugonics hallotta szegedi példabeszéd volt a kemény, rátarti emberekre :oly kevélyen sétálgatnak föl és alá a sikátorban, valamint a kunok komondora a Csórva homokon. 1 * Tudnunk kell, hogy Csórva a Városnak hosszú évszázadokon át pusztája volt, amelyen a kunokkal közös legeltetési jogot élvezett. Messziről jött embertől öregek szokták kérdezni: mi hír Budán? Ez a kifejezés még nyilván a középkorból maradt fönn. Dugonics későbbi bővebb változatát is hallotta: mi hír Budába? Némöt van a várába. A török világot idézi : ráérünk, nem hajt a török. Messzire ment, nyoma veszett : émönt ípiliomba. A hódoltság idején impérium a királyi Magyarországot jelentette. 12 Bővebben Példabeszédek. 414
