Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

NYELV, BESZÉD Az Ö-ZÉS A nyelv az emberi szellem közlési vágyának legtermészetesebb kifejezőeszköze. Egyúttal azonban költői anyag és alkotás is, amelyben a kisebb-nagyobb közösség szavának teremtő, ihlető ereje, egyben emberi összetartozása jut páratlan kifejezésre. A népnyelv, tehát a szegedi népnyelv is gazdag múltnak, hatalmas szellemi és gazdasági észleléseknek tükröződése. Nem csak a népnyelv kiejtésbeli, nyelvtani különlegességeire, hangsúlyozásának tájbeli színeire, megőrzött, elszigetelődött régiségeire gondolunk. Ennek tisztázása a nyelvtudomány feladata. A népnyelvnek itt bennünket inkább az élete, az a szerepe érdekel, amelyet a szegedi nagytáj emberközösségében betölt. A szegedi nyelvnek más tájak magyarja számára legföltűnőbb vonása az ö-zés,

1 azaz köznyelvi e-féle hangok átváltása (embör, szöm, öszik, ezör). Ennek vizsgálata is inkább a nyelvtudományra tartozik. Az újabb nyelvtörténeti kutatások szerint az Alföldnek, nagyjából a Csepelsziget, Nagykőrös, Hódmezővásárhely, Szeged, illetőleg a Dunántúlnak a Drávavidék—Balaton vonala közé eső délkeleti része a középkorban ö-ző tájszólásban beszélt. A hódoltság bomlasztó, pusztító hatására ez a nagy összefüggő nyelvi egység részekre, szigetekre töredezett és csak szórványosan maradt meg Somogy, Ormánság, Sárköz, Kalocsa, Kecskemét, Nagykőrös, Halas, Vásárhely, Makó tájékán. Ilyen archaikus nagy népsziget Szeged is. Mindenesetre az a magyarság, amely közöttük nem ö-ző tájszólást beszél, általában a török után, a XVIII. század folyamán települt más magyar vidékekről közéjük. így ékelődött a szegedi táj hajdani nyelvi egységébe Dorozsma, Majsa, Félegyháza, Horgos jász, részben palóc népe. Már régebben beolvadt Földeák kisebb részben palóc eredetű lakossága. Szeged városának a hódoltság után folyton terjeszkedő törzslakossága a Temesközbe vándorlásával az ott élő kisebbségi magyarság nyelvének uralkodó ö-ző jellegét adta meg.

2 Népünk már régebben közvetlen földrajzi kapcsolatot teremtett Makó, Vásárhely református, hasonlóan ö-ző népével, a múlt század második felétől kezdve pedig nagy homoki kirajzásai révén Halas és Kecskemét, sőt Kalocsa vidékének más gyökérzetű, de szintén ö-ző lakosságával. Az újabb kutatások kezdik tisztázni azokat az összefüggéseket, amelyek a szegedi tájszólás és a debreceni, kassai, nagyszombati tanácsi jegyzőkönyvek, céhlevelek és egyéb iratok ö-ző nyelve között a XVI. század harmadik negyedében mutatkoznak. Ez föltétlenül annak a török elől elszármazó szegedi írástudó polgárságnak, literátus rétegnek hatása, amely a fönti városokban telepedvén meg, anyanyelvének szülőföldi 1 Az ö-zésről újabban Bálint S., Szegedi Szótár. I—

II. Budapest 1957; Péter L., Az ö-zés kérdéséhez. Magyar Nyelvjárások I. Debrecen 1952; Vö. még Bárczi G., A történeti nyelvjáráskutatás. MNy. 1947,81. 2 VöőL, A bánsági magyar nyelvjárások magánhangzó rendszere. Bukarest, 1975.67-87. 407