Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A Mária nevenapjára

161 hazaérkező búcsúsokat a Város határában, az újszegedi kamaratöltésnél várta a család, továbbá a rokonok, szomszédok, legények, ismerősök sokasága. Egyesek hozzátartozóik elé Kiszomborig is elmentek.

162 A búcsúsok e szavakkal csókolták meg őket : imádságunkba, búcsújárásunkba részesüljön az is, aki oda nem vót. Másként: imádságomba részeltessön az Isten. Az illendő válasz: úgy engedje az Isten. Itt a lányokat menyasszonynak öltöztették föl, mirtuszkoszorút tettek a fejükre, és kezükbe virágcsokrot, Tápén rozmaringszálat adtak. A ruhájukat is teletűzdelték virággal, apró koszorúval. Mondogatták nekik: t'é mánférjhön möhetsz, vótá Radnán. Elhalt öregektől még hallottuk, hogy valamikor sok lány elvitte magával minden ruháját, néha négy-öt rendet is, de csak az újakat. Ez a hagyomány talán a radnai leányvásár hajdani, föltételezett virágzását is megengedi. Lehetséges azonban, hogy csak a ruhák megáldásáról, rontás ellen való megszenteléséről volt szó, amelynek itt a kegyhelyen különös erőt tulajdonítottak. A legények mellükre vőlegényvirágot kaptak, de olykor őket is fölvirágozták. Emlegettek egy alsóvárosi legényt, akinek valahogyan nem jutott virág. Szégyenében lemaradt a többiektől és a Boszorkányszigetnél ladikon átkelve, egymagában tért haza a szülői házhoz. Radnajáró lány (Századforduló) 161 Szept. 12. Vö. Jeles Napok... 182 Kovács 324. 397