Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
S folyamodtak buzgón a Szűz védelméhez. Mire visszajöttek megszűnt a döghalál, Dühe áldozatot többé már nem talál... 150 Gál András és Anna hű hites társaknak, Kik Szegeden laktak, s kedves lányoknak Története pedig így volt: hogy a kislány, Ki két éves nem volt, egyik május napján Elnyelt egy gombostűt, sokáig kínlódott, Bár sok doktor által mindjárt orvoslódott. De könnyebbülést az ártatlan nem ére, S már kimondották a doktorok fejére A halált, midőn a kesergő hű szülők, Kik különben voltak katolikus hívők, Elmentek az égi biztos orvoslóhoz: A radnai Szűznek dicső oltárához. És ím a kis leány három hetek múlva, Rettentő bajból meg lőn szabadulva. Sok búcsús nép járta azóta e helyet, Hol számtalan ember nyert égi kegyelmet, S hogy némi fogalmunk nekünk is lehessen Mindazon csodákról, melyekkel kegyesen Megáldott e helyen az ég több társunkat, Elmondjuk kutatván sok oly írásokat, Melyek pecsét alatt bizonyságot tettek, Hogy itt hajdan és most, milyen csudák estek. Először számtalan látták ott fényleni, A templomot, s mint egy égi tűzben lenni. S hallanak éjjente dicsérő éneket, Pedig a templomban senki sem lehetett. Bizonyára égi hangok voltak azok, Máriát dicsérték ottan az angyalok. Tanúbizonyságot tettek erről többen, És le is van írva több jó szent könyvekben. 151 * A bánáti Torda 152 plébániatemplomának História Domus-ában olvastuk, hogy 1847 pünkösdjén a falu búcsúsaival a mi Jánosunk néven ismert fiatal néma orgonafújtató — aki gyermekkoldusként vetődött Tordára —, szintén elzarándokolt Radnára. Megérkezve térdencsúszva iparkodott a Szűzanya kegyképéhez. A lépcsőkön hozzálépett nyitott imádságoskönyvével egy Csongrád megyei, nyilván szegedi asszony és Jánost e szavakra késztette: Boldogságos Szűz Mária, hallgass mög engöml Nem sikerült neki. De az asszony csak ösztökélte tovább. A fiú könnyekben tört ki, amikor a könyörgést minden erejét megfeszítve ki tudta mondani. Búcsústársai, de az embersokaság is csodálkozva halmozták el csókkal, ajándékokkal. Most már szépen meg tudott a gvárdiánnak gyónni, és áldozáskor tisztán mondotta : Uram, nem vagyok méltó... A csodát a barátok eskü alatt írásba is foglalták. A híre megelőzte Jánost. Falujában egész sereg ember várta. Szépen köszönt nekik : dicsértessék a Jézus Krisztus! Miután senki sem tudta a vezetéknevét, a plébános Szóló János néven vezette anyakönyvbe. Tápai Pista gyógyításaira emlékezve, öreg falubeliek máig mesélik, hogy egy alkalommal, amikor a tápaiakkal búcsún volt Radnán, egy néma kislányt hoztak eléje, hogy imádkozzék rá. Pista 150 Egy alsóvárosi, múlt században írt kéziratos énekeskönyv nyomán. 151 A számos megverselt ponyvaszövegből : A radnai csodatevő képnek eredetéről való történet. írta : Dékány Julcsa Szegeden. Szeged é. n. Traub. 16í Szegediekből települt, vö. Szögedi Nemzet 1,241. 392
