Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A Szent Antal Társulat (Congregatio Thaumaturgi S. Antonii) 1673 után kezdett Alsóvároson működni. A középkorban Remete Szent Antal a mezőgazdaság nagy patrónusa, az anyarozs okozta orbánc (Szent Antal tüze), továbbá a jószágbetegségek mennyei orvosa. Kultuszának csökevényei hazánkban még itt-ott még ma is élnek, névazonossága miatt azonban egészen a páduai szentre ruházódtak át. Ebben természetesen nagy része volt a barátok lelkipásztori opportunizmusának. Ezt az átváltási folyamatot itt nincs módunkban részletezni. Az agrár előzményű Antal-szimbólum ihleti az alsóvárosi gazdák patrónusválasztását is, mely különösen a paprikatermelés mind általánosabbá válásával ereszt egyre mélyebb gyökeret. Ő a paprika szegedi társadalmának védőszentje. Kultusza azonban a XVIII. századtól kezdve Szent Józsefnek, a családfői és atyai méltóság, továbbá a jó halál barokk patrónusának tiszteletével is társul. Ettől kezdve Antal és József a legnépszerűbb alsóvárosi keresztnevekké is válnak egyúttal. A Szent Antal Társulat hasonló tiszteletadással ünnepli meg József napját is, amelyet egyúttal egyik tavaszkezdő terminusként is számontart. A Szent Antal Társulat szabad, bizonyos tekintetben autonóm közösség, amelynek nincsen előírt, jóváhagyott szabályzata, ájtatossági rendje, nincsen külön lelki vezetője. A belépés teljesen önkéntes volt és társulatban már bentlévő rokonok, komák, szomszédok bíztatására, illetőleg példájára történt. Egy-két tisztségviselője inkább csak primus inter pares, aki az elkerülhetetlen, legszűkebbre szorított adminisztrációt : tagdíjak kezelését látja el. Csak a szolga kapott évi összeget, régebben 50 koronát. Ennek fejében a tagdíjakat beszedte, a haláleseteket a tagoknak hírül adta és a fáklyásokat összehívta. Úgy emlékeznek, hogy amikor zászlószentelés adódott, ünneprontásnak tartották a muzsikaszót, ami polgári egyesületeknél ilyenkor nem marad el. Lehetséges, hogy a társulat működése, vállalt feladatköre valamikor gazdagabb, színesebb volt. A ma élő, jórészt már elaggott tagok és a magunk emlékezete szerint Szent Antal, illetőleg Szent József napján az élő és elhalt tagokért misét mondatnak, ahova a tagság a társulat zászlaja alatt régebben az elnök hajlékából, később a zászlót őrző alsóvárosi népkörből, a legújabb évtizedekben csak a sekrestyéből vonulnak be. Mise után a pap vezetésével Szent Antal, illetőleg Szent József oltárához mennek és itt közösen imádkoznak, könyörögnek. Utána egy kis áldomás és meghitt elbeszélgetés valamelyik közeli kocsmában, mostanában a sekrestyében. Azelőtt valamelyik vendéglőben vendégség, közös ebéd is volt, továbbá koldusok, szegények megajándékozása. Szent Antal napján van még Szent Antal kenyeréről való gondoskodás is. Valamikor a tagok feleségei sütötték és templomban hordták össze a szegények, koldusok számára. Most péknél rendelik és leginkább a kolostorban elhelyezett szeretetház gondozottjainak juttatják. Jegyezzük itt meg, hogy a háborúk alatt a társulati vendégség mindig elmaradt, de a mise, alamizsna nem. A társulat zászló alatt vonult föl a feltámadási, búzaszentelői, úrnapi, búcsúnapi (Havi Boldogasszony, aug. 5.) körmeneteken, nagyszombaton és űrnapján az Oltáriszentséget a társulat fáklyásai is kísérték. Búzaszentelő legtöbbször köznapra esvén, addig nem fogtak mezei munkába, amíg a szertartás végbe nem ment. A körmenetek zászlós felvonulási sorrendje a második világháborúig : alsóvárosi népkör, iparosok, vasutasok, mezei társulat, Szent Antal Társulat, fehérlányok (márialányok), olvasóstársulat, papság, majd egyházközségi tagok, esetleg értelmiségiek, hivatalviselők, végül a hívek, férfiak és nők vegyesen. Egyes rendszerető gvardiánok ezeket szerették volna elkülöníteni, de nem sikerült. Megemlítjük itt is, hogy alsóvárosi szertartási különlegességként, egyúttal azonban a középkori határjárás maradványaként, a feltámadási körmenetben a hívek a világtájakra adott négy szentségi áldás alkalmával egyszerre fölkiáltottak : Jézus, Jézus, Jézus, Mária, Mária, Mária! Voltak régebben, még az árvíz előtt olyan felvonulások is, amelyeken a városrészek együtt reprezentáltak. így nagypéntek éjszaka és húsvét hajnalán a „körösztök", vagyis a hívek összetartozó csoportjai egymást felváltva mentek a Kálváriára. Űrnapján a palánki (belvárosi) zenés, mozsárágyús körmenetre. Hasonlóképpen Sarlós Boldogasszony napján fodormentaszentelésre a palánki Rozália-kápolnához, Vasas Szent Péter (aug. 1.) napján a rókusi templomba, augusztus 5-én pedig az alsóvárosi havibúcsúra. 367