Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

KÖZÖSSÉGEK A népi vallásosságnak van valami középkorias és közösségi jellege. A társadalmi és szakmai társulatok, így a céhek is mennyei patrónust választottak maguknak, részben munkájuk megszentelésére, részben szakmájuk oltalmára. A védőszent képével díszített zászlaikat bent a templomban őrizték, alatta vettek részt az egyházi körmeneteken, céhfelvonulásokon. Sokszor emeltek külön oltárt, kápolnát, képmást a tiszteletére. Ünnepét nagy fénnyel, a patrónusmise névvel illetett isteni szolgálattal ülték meg. A szent patrónus életében, esetleg vértanú halálában volt valami mozzanat, amely a mesterségre emlékeztetett. Ezekről más vonatkozásokban bővebben is szólunk. Itt csak egyszerűen fölsoroljuk őket. A szegedi céhpatrónusok : Asztalosok, ácsok: Szent József Bognárok, kerékgyártók: Szent Leó Borbélyok, felcserek: Szent Kozma és Dámján Cipészek: Szent Erhard Csizmadiák: Szent István király Fazekasok: Ádám-Éva, később Szent Flórián Kádárok: Szent Orbán Kalaposok: Szent Jakab apostol Késesek: Szent Kilián Kovácsok: Szent Lénárd Kötélverők: Szent Pachomius Lakatosok: Szent Péter Magyarszabók: Szent Anna Németszabók: Assisi Szent Ferenc Mészárosok: Szent László, Szent Lukács Szíj jártok: Szent György Szűcsök: Szent Bertalan Szürszabók: István vértanú Takácsok: Szent Szevérus Tímárok: Szent Lőrinc.

101 Sajátos módon Szeged városában számos olyan iparág, foglalkozás virágzott amely nem tömörült céhekbe. Nem volt céhük — mint az ország más részein — a halászoknak, hajósoknak, hajóácsoknak, molnároknak, fuvarosoknak, faragóknak, így a zsindelyvágóknak, talicskakészítőknek, szappanfőzőknek, disznóvágóknak, birkavágóknak, másként cincároknak, természetesen a pásztoroknak és a földműves parasztoknak sem. Polgárjogukra,, török időkben kemény körülmények között kialakult hagyományaikra hivatkozva ellenszegültek minden hatósági szervezésnek. A kor szellemében, továbbá a társadalmi reprezentáció és szakmai tisztesség érdekében mégis szükségesnek érezték, hogy laza, de céhszerű társulásban éljenek és legalább saját zászlajuk legyen. 101 Patronátusaikról az Ünnepi kalendárium megfelelő helyein. 365