Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

mán a harmadik faluba jár. Tréfás megelőzés, amikor magyarázni próbálnak valamit, amivel mi is tisztában vagyunk : üsmerjük a falut, belejárunk kúdúlni. Atkozódasban is, olykor tréfásan: segítsön rá az Isten a kúdúsbotra. Dombiratosi átok: a zsírosbögre verje föl a mellyé kanalát, (mellcsontját). Mint mondják, a koldusok valamikor bögrét akasztottak a nyakukba. Ebbe vetett azután a gazdasszony egy-két kanál zsírt. A bögre menés közben oda-odaütődött a koldus melléhez.

98 Aki anyagilag tönkremegy és mások irgalmára szorul : templom alá jut, kúdúsbotra jut. A koldusnak botjára nemcsak öregsége, beteges állapota miatt volt szüksége, hanem a kutyák távoltartására is. Az ellopott koldusbotot galambjárónak kell fölhasználni, hogy az új galamb megszokjék a háznál. Mások szerint azért kell elcsenni, hogy minden jószág otthonos legyen. Koldusbottal szokták megveregetni annak a kisgyereknek talpát, aki nehezen kezd járni. Ezt rendesen maga a koldus végezte, aki ezért még külön alamizsnát is kapott. A koldusnak a halott kultuszban való jelentős szerepéről, továbbá a kúdúscipó, kúdúskalács, kúdústuborék célzatairól a halálról szóló fejezetben emlékezünk meg bővebben. A házról-házra való koldulás leginkább pénteki napokon, tanyán, olykor lovastaligán közlekedve történt. Régebben tekerő, bőrduda hangja mellett a koldusemberek énekeltek is, főleg Jézus haláláról, a halottak szenvedéseiről. Egy tápai kéregetőének : Áldja meg az Isten E háznak gazdáját, Tartsa mög háznépét, Gyermökit, jószágát. Ki az özvegy árvát Sajnálja és szánja, Légyön annak mönnybe Terítött asztala. Ó te háziasszony, Sajnáld mög a szögényt ! Adj néki, ha lőhet, Csak ëgy falat segélyt. Vissza adja neköd Azt az egek Ura, Hogyha bejutsz egyször Magos mennyországba. Tartsa mög az Isten Ezen házigazdát. Adj neki bő termést, Adj neki bő áldást. Adj neki, ha lőhet, Mindönbül öleget. Majd ád a szögénynek Ëgy kis segödelmet99 Alamizsna gyanánt pénz, ennivaló járt a koldusnak. Disznótor után az alsóvárosi gazdasszonyoktól bélzsírt, az orjának a faroknál levő szalonnás részét, továbbá kóstolót kapott. Máshol is említettük, hogy valamikor a vízimadarak bővében egy-egy madár is jutott nekik. Régebben szokásos volt a koldusnak átnyújtott alamizsnát előbb megcsókolni. Ritkán előfordult, hogy alamizsna nélkül küldték el, akkor ezt mondták neki : Isten 98 Tóth Béla könyvtárigazgató baráti közlése. 99 Polner 289,144. sz. Molnár Ferencné, Révész Rozália.(* 1897) ajkáról. 363