Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
szentelte. Szeretett feszületet, szent szobrokat faragni, olvasót készíteni, házakat kifesteni. Ha úgy jött a sora, még bábáskodott is. Munka közben mindig derűs volt, szent énekeket énekelt. Említettük, hogy a madarak szavát is értette. Alsóvároson belépett Szent Ferenc harmadik rendjébe, ettől kezdve barátcsuhában járt. A temetőkápolna mellett húzódott meg. A jelesebb napokon ő végezte a kápolnában a litániát, az ő vezetésével imádkoztak az olvasót. Olykor tanított is, vagyis intelmeket rögtönzött. Jámborságának hamarosan híre futamodott. Különösen betegek keresték föl nagyszámban. Hallottunk egy alsóvárosi sántának született lányt emlegetni, akinek sántaságát elimádkozta. A balgatag teremtésnek első útja nem a templomba, hanem a tánchelyre vezetett, erre ismét megsántult. Amikor Tápai Pista gyógyulásért imádkozott, jobb kezét a betegre, a balt pedig a maga fejére tette. Csodálatos gyógyításainak emlékezete a faluban most is él. A fiatalabb nemzedékek már táltosként is emlegetik. Viselt dolgait, amint ezek Tápé mondavilágában élnek, a maguk egészében hoszszadalmas volna itt elmondani. Egyik szellemi utódának Palika, igazi nevén Kószó Örzsének (1894—1966) folyamatos előadásából mégis kiragadunk néhány jellegzetes részletet. Mintha a népmese és a középkori vita, vagyis szentek épületes szándékkal elmondott élete és legendája (vita Sanctorum) elevenednének meg bennük : Annyira mönt a hatalma — mesélte szinte révületben Örzse néni — mint a foggal születött tátosnak. Olyan vót, hogy föl is lebbent. Ezt kilesték. Egy alkalmmal hatan vótak, beszélgettek. Ű vót a hetedik. Egyször aszongya nekik : halljátok-e, most mán ne társalogjunk tovább. Mönjetök haza mert énneköm röggelre Rómába kő lönnöm. Úgy hittak: öreg Meszes, Meszes Pistának az apja, az is ott vót a társaságba. Nagyon kéváncsi embör vót. Hátramaradt, lehúzódott a bokorba, hogy möglesse Pista bácsit. Ez tudta ám, hogy lesik, dehát nem szólt oda nekik. Ez vót aztán a bizonyítéka, hogy mökkora tudománya vót, mer az Isten hát úgy áldotta mög. Kigyütt, bezárta a kápolnát. Az udvaron eccő csak meglebbent. Ëgy felhő ereszködött le, mán vitte is. Ezt az öreg Meszes látta: ëgy kis bokorfelhő ereszködött le, aztán vitte. Röggelre mán Rómába vót. Nahát ott a kápolnába az a sok emléktárgy, azok a cédulák, mind ű hozta űket. Hozta a micsodátú, a pápátú azt a sok írást. Rajta vót a pöcsétje, hogy mikó nyomta rá, mög mindön. Ez bizonyítja, hogy ű csakugyan Rómában járt. Ezé mög azé. ifi Emlékezetes volt a péliföldszentkereszti búcsújárása is. Amint Örzse néni mesélte, Pista bácsi hat vagy hét barátjával télidőben zarándokolt ide, Esztergom közelébe. Abban az időben még nem volt vonatjárás. Hazajövet a nagy hófúvásban eltévedtek, csak Pista bácsinak nagy érdeme mentette meg az embereket a pusztulástól. Nohát aztán möntek — emlékezett Örzse néni — möntek. Egyször csak harangszót hallottak, mintha valami kápolnába harangoztak volna. Fényösség vezette oda űket. Bemöntek, éneköltek, mint a búcsúsok szokták. Úgy látták hat szál gyertya is ég az oltáron. Odabent mög is melegödtek, hisz nagyon átfáztak. Vót ott ëgy embör. Aszonta, hogy ű a segröstyés. Kérték engedje mög, hogy ott a kápolnába mögaludjának. Mög is engedte. Rengeteg báránybűrt hozott alájuk, rájuk mög olyan vadbűröket. Elaludtak. Mikó vérradni kezdött, Pista bácsi főikelt, hogy az ű hajnali imaóráját ëvégezze. A többieket is aztán szépen főköltötte. Az elótott gyertyák maguktú gyulladtak mög az oltáron. Lassan kivilágosodott. A segröstyésnek mögköszönték a jóságát. Ez megmagyarázta nekik, hogy more mönjenek. Csak most vötték észre, hogy a segröstyésnek farka van. Elindultak. Mán jól elhaladtak, amikor az egyik kéváncsi embör, alighanem az öreg Meszes, visszanézött. Visszanézött de a kápolna mán összeomlott, farkasok játszottak a helyin. Hát farkas vót a segröstyés is. Pista bácsi olyan csudát tött, hogy egy farkasverömbe vezette űket, de az ű érdemié kápolna lőtt belüle. Ott háltak, ott imádkoztak, az a farkasembör segített rajtuk. Na aztán szöröncséssen hazaértek. Pista bácsi tudta, hogy az öreg Meszes visszanézött. Csóválta a fejit : hát minek is nézte vissza ! Tápai Pista viselt dolgairól még több vonatkozásban szólunk. 89 Főleg a radnai búcsújárásnál. 359
