Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
bűnösökért esedező Szent Pál remete, bűnnek meggyőzője Szerafikus Szent Ferenc, Szent Bertalan, akinek nevezésétől is meggyógyulnak a betegek, kérlek alázatosan, édes választott patrónusaim, érettem Isten előtt esedezzetek. (Itt mindenki a maga választott szentjeit nevezze meg és kérje, hogy érette esedezzenek.) Polner Zoltán gyűjtéséből 71 ismeretes egy teljesen elnépiesedett, tömörebb, élőszavas változata, amelybe más közismert szövegelemek is beleépültek: Uram Jézusom Krisztusom, Most Hozzád folyamodok nagy Isten, Halhatatlan Isten, Szent Isten... Ëhun gyün a Jézus, Lelkömlátó Jézus, Leiköm mögtisztító Jézus, Békesség, szállásadó Jézus... Ëgy órakó ajánlom magamat Józsefnek, Máriának. Két órakó ajánlom magamat én mögőrző angyalomnak. Három órakó ajánlom magamat a Szentháromságnak. Négy órakó ajánlom magamat a négy evangélistáknak. Öt órakó ajánlom magamat a Krisztus Jézus öt mélységös szent sebeibe. Hat órakó ajánlom magamat Szerafikus Szent Ferencnek. Hét órakó ajánlom magamat a Boldogságos Szűz Máriának hét fájdalmába. Nyóc órakó ajánlom magamat a Páduai Szent Antalnak. Kilenc órakó ajánlom magamat a kilenc kar angyaloknak. Tíz órakó ajánlom magamat a tízezör mártélok közé. Tizenegy órakó ajánlom magamat Szűz Szent Orsolának tizenegyezör szűz közé. Tizenkét órakó ajánlom magamat a tizenkét szent apostolnak... Eleven ostya Úristen, Néköd ajánlom leiköm, Fekete fődnek testöm. Tüled várom örök éltem Édös Jézusom. Amen. Kálmány szegedi úttörése 72 , majd a magunk kísérlete 73 után csak napjainkban fordult elsősorban Erdélyi Zsuzsanna, 74 a szegedi tájon pedig Polner Zoltán 75 céltudatos gyűjtőmunkájának, dokumentációjának eredményeként a kutatás figyelme ama különös, nem szigorúan egyházias imádságok felé, amelyeket az írástudatlan nép élőszavas hívő hagyománya leginkább a családi életen belül őrzött meg. Az eredetileg nyilván épebb szövegek az évszázadok során, hosszú nemzedékek hagyományozódásában a népköltészet lélektani törvényszerűségei szerint megkoptak, olykor homályossá, szaggatott előadásukban balladaszerűvé, tartalmukban pedig lírai ihletettségűvé váltak. Leginkább Jézus kínszenvedéséről, Mária keserűségéről, a Grálszerűen felfogott Oltáriszentség misztériumáról szólnak. A megszokott: dicsőítő vagy könyörgő értelemben nem is tekinthető imádságnak, inkább felsorolásnak, fölidézésnek, szinte igézésnek, a Fiú szenvedésében való azonosulás és osztozás szenvedélyes készségének, a szorongó emberi egzisztencia megnyugtatásának. Alaphangjuk, vezérmotívumuk tehát Krisztus embersége, földi élete, vérének hullása, illetőleg mindezeknek hangoztatott „drága ára" és foganatossága a hívő ember megnyugtatására, aki a földi lét 71 Polner gyűjtéséből ismeretes élőszavas változat. Elmondta a törökbecsei születésű, de Szőregen élő Török Istvánné Vörös Katalin (1899), aki harangozó édesapjától tanula. 72 Kálmány II 73 Népünk imádságai. Regnum. Egyháztörténeti Évkönyv 1937. 74 Erdélyi Zs., Hegyet hágék, lőtőt lépek. Archaikus népi imádságok. Budapest 1976. Úttörő munka nagy értékű bevezetéssel és jegyzetekkel. 75 Polner Z., Föld szülte fáját. Szeged környéki ráolvasások és népi imádságok. Szeged 1976. Tájunkra nézve úttörő munka, 351
