Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Maguk a szülők egyébként szintén olyan, de szokott nevet választottak régebben a gyermeküknek, ami születése napjára vagy az utána következő legközelebbi napokra esett. Ezt Tápén így mondják : a gyerök a nevit magával hozza. Öreg újkígyósi asszonyok szerint meghal, tápaiak szerint hátraeszű, azaz nehézkes fölfogású lesz az a gyerek, akinek olyan nevet választanak, amely az esztendőnek a születést megelőző, elmúlt időszakára esik. Elölhordozi az eszit, azaz értelmes lesz az a gyerek, akinek a még azután következő napok védőszentjei közül keresnek névadót. Régebben a szülők keresztnevére nem igen keresztelteltettek gyereket, mert az volt a hiedelem, hogy a szülő vagy a gyermek hamarosan meghal, mert már van, aki a nevét viseli. Korán elhalt gyerek nevét sok szülő nem választja később született magzata számára, mert így az Utolsó ítéleten, amikor a hitük szerint föltámadt lelkeket nevükön szólítják, félreértés történhet. A névadásnak sajátos régi módját több szegedi író is megörökítette. Mikszáth írja, hogy a Víz idején szegedi vendéglátóinak házában Marcsával kellett együtt hálnia, akiről nagy csalódására később tudja meg, hogy nem lány, hanem női névre keresztelt legényember. Azért keresztelték erre a névre, hogy ne sorozzák be katonának. Tudjuk, hogy az állami anyakönyvezés (1895) előtt a templomi matrikulák szolgáltak statisztikai alapul. Tömörkény is találkozik ilyen férfiakkal : „Ez az öreg Sötét Julis számadó gulyás még a régi világban született. Azért keresztelték leánynévre, hogy a német ne vihesse el katonának." A hagyományt Móra is emlegeti: „a régi világban szokásban volt a nagyeszű magyaroknál a Márton gyereket Mártára kereszteltetni, hogy a császár lánynak gondolja és ne öltöztesse angyalbőrbe." Péter László, aki az anyagot már összegyűjtötte,

31 még egy szegedi napihírt is idéz első világháború kezdetéről. Égy 22 éves fiatalembert Máriára kereszteltek. Neme azonban kiderült és Mátyás néven rögtön be is sorozták. A névválasztásnak, keresztnévdivatnak mindig voltak és vannak olyan mozzanatai is, amelyek a szakrális folklór talajában gyökereznek és célzatuk szerint a gyermek különleges boldogulására szolgáltak. Valósággal névmágiáról beszélhetünk: a gyermeket névadó szentje oltalmazza, szinte köteles oltalmaznia. Kutatásunk még nem foglalkozott kellő elmélyedéssel keresztneveink szakrális tanulságaival : megelégedett a puszta utalásokkal, illetőleg statisztikai feldolgozással. Sürgős feladatunk volna keresztneveink művelődéstörténetének és néprajzának monografikus megírása. Kiderülne belőle, hogy a mindenkori névdivat mellett névmágiás megfontolások mindig jelentős mértékben befolyásolták a keresztségi névadást is : a név nemcsak megnevez, hanem eredetileg és szükségszerűen kapcsolatot is teremt. E szemlélet szerint a nomen igazán omen. Az égi pártfogóknak szinte kötelességük védelmezni, betegségben oltalmazni, mindenben gondját viselni, aki az ő nevüket viseli. Mi természetesen itt csak a szegedi táj névadásának fejlődésével és jellegzetességeivel foglalkozunk. Úgy hisszük azonban, hogy megállapításaink minden archaikus magyar táj névadó gyakorlatára nagy általánosságban érvényesek. Az 1522. évi tizedjegyzékben pogány magyar eredetű személynévvel mar nem taiaikozunk. Az apostolok és evangélisták, más bibliai személyek olvashatók benne legszámosabban: 149 János: Evangélista és Keresztelő, a téli és nyári napfordulatnak, Szent János áldásának és a Szent Iván tüzének éltető, egészségadó patrónusai.

32 94 Péter és 80 Pál: apostolfejedelmek, a halászat és és aratás Szentjei, nagy tehát a hatalmuk. 58 Tamás: karácsonyi gyerek neve. 54 András: az egyházi évnek kezdő szentje, a házasság előkészítője. 48 Máté: a farsangon kötött házasságok első sarjadékai az ő ünnepe táján születnek. 22 Mátyás: a tavaszvárás hangulatával. 18 Bertalan: „íme az igaz izraelita", akit az Úr a fügefa alatt látott (János 1, 47-49). Ő a szűcsök céhének védőszentje, mert elevenen nyúzták meg. 16 Jakab: a búcsújárók patrónusa, az élet is kemény zarándoklat. 14 Fülöp: a május kezdő napja. 8 Simon. 31 Péter L., Lánynevű férfiak. Nyr. 1959, 244. 32 Ritkásan más János nevezetű szentek is lehettek. 32