Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

rögjön: templom alá jutott. Rokon vele: ögyünk, szépek Palánkba a nagy házak, templom alatt a kúdúsok, azaz vígadjunk, ne törődjünk a holnappal. Ha mindenünket el is pazaroljuk, koldulásból is megélhetünk. A békesség kedvéért megteszem ezt vagy azt csak azért, hogy a faluba maradjon a templom. Tréfásan komoly figyelmeztetés, ha valaki nem kellő illendőséggel öltözve jelenik meg, vagy nem megfelelően viselkedik valahol: csiba, ki a templombul, ha nincs olvasód. Más változat szerint: ki kutya az anyaszentegyházba. Tápén így is : ki kutya az anyaszentegyház pallásárú. Élő tápai szóhagyomány szerint egyik régi szigorú plébános, a szegedi származású Szilber Gyula (11905) e szavakkal utasította ki a kóruson rendetlenkedő legényeket a templomból : Aki vasárnap kocsmában tölti az időt, abba a templomba jár, ahun üveggel harangoznak. Tréfás megjegyzés, ha két jóbarát ritkán találkozik egymással: én nem járok a templomba, te mög nem jársz a kocsmába. Van nagy nevetség, ha éppen templomjáró mondja borivónak, vagy fordítva. Vállalkozásainkban ne legyünk kicsinyesek: ha akar, lögyön templom, minek az a kápolna. Kálmány néhány régi babonás hagyományt is följegyzett, amely a templommal kapcsolatos. Mi ilyeneket már nem hallottunk. Hajdani szőregiek szerint, akinek a dereka fáj, az menjen el három hajnalban a templomhoz, ott imádkozzék, majd dörzsölje a derekát a templom négy sarkához, mondván: akkó fájjon az én derekam, miká újra idedörzsölöm.

11 Harang, harangozás A sokszor személynek érzett, szentekről elnevezett, föl is szentelt harang

18 a közismert középkori szólás szerint hívja az élőket, siratja a holtakat, megtöri a villámokat. A deákban első személyben: vivos voco, mortuosplango.fulgurafrango. A harangszó népünk idősebb nemzedékeinél nagy tiszteletben részesül, mert gonoszűző hatalmat tulajdonítanak neki. Ha az alsóvárosiak akár gyalog, akár kocsin akarnak hajlékukból kimenni, de közben megszólal a hajnali harangszó : megállanak és megvárják a végét még akkor is, ha már kinyitották volna a kaput a fogat előtt. Hasonlóképpen ha harangoznak, amikor a tápai vendég távozni készül, addig nem hagyja el a házat, amíg a harang el nem némul. Nagyszombat hagyományvilágánál bővebben is szólunk arról, hogy amikor a harangok visszajönnek Rómából, azaz ismét megszólalva hirdetik a feltámadás örömét, akkor a gyerekek is éktelen kolomprázásba, zajütésbe fognak, hogy ezzel a férgeket, kártévőket elűzzék a háztól. Ha az egér, svábbogár nagyon elszaporodott a faluban, akkor a régi tápaiak egymásután három újholdvasárnap, amikor misére harangoztak, a férgekre parancsoltak, hogy távozzanak. A pusztító égiháború, jégeső eloszlatására, messzire űzésére valamikor bent a Városban is meghúzták a harangokat. Amint mondogatták: vihar elé harangoztak. A harangozó 1723-ban szövegezett hatósági esküjében ünnepélyesen kötelezte magát, hogy „háborgó fölhők alkalmatosságával" mindig harangoz. 17 Kálmányl\\,\59. 18 A harang hazai művelődéstörténeti és néprajzi vonatkozásaihoz máig alapvető: Kovács M., A harang. Budapest 1919. Újabb áttekintés Patay P., Régi harangok. Budapest. 1977. Vö. : Franz, A., Die kirchlichen Benediktionen im Mittelalter. II. Freiburg 1909,40. skk. Mintaszerű monográfia bőséges német nyelvű összefoglalással Bringéus, N.-A., Klockringninssgeden i Sverige. Lund 1958. Európai összefüggéseket is érint. A mi hazai hagyományainkat — elsősorban a magyar kutatás mulasztásából — nem is említi. A tanyai viharharangok hagyományvilágának feltárásán egykori tanítványunk, Varga Ferenc domaszéki római katolikus lelkész buzgólkodott. 329