Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY (júl. 16.), népiesen Kalmárhögyi Boldogasszony, Kármelus Szűzanya, Kapullárés Boldogasszony napját csak jámborabb asszonyok tartják számon, bár a tiszteletére szentelt és skapuláré, kapulláré néven emlegetett vállruhát, a karmelita szerzetesrend lelki kiváltságaiban való osztozkodás jelképét népünk idősebbjei körében aránylag sokan viselik.

258 A tápaiak, de városiak, alsóvárosiak, főleg asszonyok, az ünnepet megelőző kilenc napon át összegyülekeznek a Kármelhegyi Boldogasszonyról elnevezett temetőkápolnában. Mindig legalább kilencen kell lenniök. Kedvelt imádságuk a hétörömű olvasó, amely Mária hét örömét foglalja magában. A kilenced ideje alatt az ájtatoskodók egymás között ezer Úrangyalát osztanak föl és magányosan mindenki elvégzi a vállalt részt. Magára az ünnepre vigiliaböjttel is készülnek. Az ünnepi misén a pap megáldja a jobb kézben magasra tartott skapulárékat. Ezt, bajban, szükségben meg szokták érinteni. Lehetséges, hogy ez a tápai kultusz a radnai búcsújárással, illetőleg annak kisugárzásával is összefügg. Az ottani kegykép ugyanis a Kármelhegyi Boldogasszonyt ábrázolja. ILLÉS PRÓFÉTA (júl. 20.) napján a szegedi néphit szerint bármilyen szárazság volna is különben, az esőnek esnie kell. Ez a hiedelem az ótestamentom ismeretes előadásán

259 alapszik: Illés könyörgésére eső hull az égből. Ha még möndörög is ezen a napon, akkor hemperegni kell a földön, hogy a hátunk ne fájjon.

260 A sövényháziak tréfásan így fenyegetik meg az ünnep előtt a forróságot : jaj neköd kánikulla, ha Illés próféta a nyakadat mögmossa! Népünk a napot félünnepnek tekinti. Nem jó sütni, mosni. Illés kedvelt szegedi keresztnév. A szegedi nép mitikus Illés-tisztelete nyilván még a középkori folklór televényéből táplálkozik. Számolni kell azonban pravoszláv, sőt bogumil ihletésekkel is. Erről a mondavilágnál külön és részletesen emlékezünk meg. Felsőtanyán égiháború idején meggyújtják a szenteltgyertyát, megkeresztezik, azaz keresztet vetnek az égre és ezt mondják: Atyának, Fiúnak, Szentlélöknek Istennek. Illés próféta lassan hordd az egeket, mert az Úr Jézus Krisztus most van itt Vént köztünk. Az egészet szükség szerint többször is elmondják. Megemlíthetjük még, hogy egyik szegedi törzsökről sarjadt falunak, a dohánytermelő Csanádapácának múlt század derekán épült templomában Illésnek hatalmas arányú képe látható, ami nyilván egyrészt a prófétának, mint az időjárás egyik patrónusának szorongó tiszteletére, másfelől pedig a szegedi hagyományok erejére mutat rá. MÁRIA MAGDOLNA (júl. 22.) napjának hagyományai leginkább a naptári közelségben levő Illés próféta képzetköréhez kapcsolódnak. Ünnepén sem mosni, sem sütni nem jó. Az a hiedelem, hogy ezen a napon esnie kell az esőnek, mert Mária Magdolna is hullatta bűnei miatt a könnyeit. Felsőtanyai hiedelem szerint Illés ilyenkor meglátogatja Magdolnát és kérdezi tőle, hogy mit csinál. Magdolna azt feleli, hogy a nevenapját ünnepli. Illésnek erre eszébe jut, hogy ő a magáét elfelejtette megülni. Hamarosan el is köszön e szavakkal: elmögyök az ég aljára gurgulyázni vagyis égiháborút támasztani. A Magdolna népünk körében igen ritka keresztnév, aminek nyilván névmágiás háttere van: nem akarják, hogy a leánygyermek élete a régi Magdolnáéhoz legyen hasonlatos. 258 Bővebben Ünnepi kalendárium II, 249. 269 Királyok I. 16, 29. II, 2, 12. 260 Kálmány, EA. 2862. 294