Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A mészáros céh zászlaja Szent László képével fMFM, Hernádi Oszkár fölvétele) jükké.

253 Az alsóvárosi templom barokk főoltárán (1713) Szent István királlyal hódol Mária, a Szögedi Segítő előtt. Neve törzsökös parasztságunk körében elég ritka, aminek talán névmágiás háttere van: nem akarnak lusta, dologkerülő gyermeket. Ugyanis a László személynév Laci alakja a nyári lankasztó forróságra utaló szólásokban a szegedi nép körében is él. Aki nyáron lustálkodik, elernyed a melegtől, kelletlenül dolgozik, arra azt mondják: nyakába ült a Laci, másként: nyakába ült a Laci a körtvével. További változatok : áruli a lacikörtvét, nyakába ült a lacikörtve. A lacibetyár eredeti szegedi jelentése 'piacon lézengő, legföljebb csak rövid alkalmi munkára vállalkozó naplopó'. Ezek valamikor a mostani „Bérház" (Széchenyi tér 11.) helyén állott, négy utcára nyíló, árkádos lacikonyha körül hajtották magukról a legyet és várták a jószerencsét. A múlt század végén a hajléktalanok, csavargók éjszakai menedékhelyének a közúti híd alatt laciszálló

25i volt a tréfás-ironikus neve. Tanyán használatos a laciház, ama nyári konyhából és belőle nyíló szobából álló egyszerű melléképület megnevezésére, amelyben eredetileg csak nyáron laktak. A tanyaalakulás kezdeti szakasza volt ez, télire még bejöttek a városba. PÉTER—PÁL (jún. 29.) az aratás kezdő időszaka. Emiatt sűrűn emlegetik, de ősi hagyományok, illetőleg hiedelmek nem fűződnek hozzá. Tréfásan meg szokták jegyezni: hogy édesapjuk szegény ember lehetett, hogy kettőjüknek csak egy névnapot tudott szerezni. Szent Péter a szegedi mondai hagyománynak is közismert alakja, a földön vándorló Krisztusnak kísérője, mintegy az emberiség képviselője Isten oldalán. Erről a szegedi mondavilággal foglalkozó fejezetben esik bővebben szó. Ezen a napon szokták régebben megülni a jórészt szegedi néptörzsből települt Földeák faluban a rúzsalakodalom ünnepét. Eredete a múlt század derekán a szegedi származású Oltványi Pál helybeli plébános alapítványára megy vissza és célja szerint a fiatalok vallásos buzgalmának ébrentartását szolgálta. A templomatya a falu leányai és legényei közül három jóravaló párt kiválasztott. Ezek az 288 Hilf 91. 254 SzN. 1892, 116. sz. 292