Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
Tömörkény idejében a nagylányok az alsóvárosi templom Szent Antal-szobrahoz is eljártak „kérőé" könyörögni. 247 Erről a házasságnál bővebben is megemlékezünk. IVÁN (jún. 24.), másként Körösztölő Szent János, tanyaiak ajkán olykor Búzavágó Szent János napja a nyári napfordulat időpontja, amelyet a maga módján minden nép számontart. A Szent Iván tüze napszimbólum, és a hozzá fűződő hiedelmek, szokások voltaképpen a napmelegnek, tűznek tisztító, gyógyító, termékenyítő erejébe vetett hitben gyökereznek. A fölsővárosi tűzugrálást a múlt századból legrészletesebben Kálmány 248 jellemzi : „Szent Iván estéjén magas helyre: töltésre, dombra tüzet raknak, éspedig ha szalmából, akkor a boglya alját, ha rozséból vagy vesszőből rakják, akkor a tetejét gyújtják meg. Azután átugrálnak rajta. Ugrálás közben almát, cseresznyét dobnak a tűzbe — olykor ágastul és garabolyostul — s a legények így bíztatják egymást: Ne félj pajtás, ugord át ! Nem süti mög a pofád. A kislányok a következő dalt dalolják : Ződ erdőbe jártam, Tőfa tüzet raktam. Addég rakosgattam : A kötőmre pattant. Raktam a kosárba, Vittem a vásárba. Kérdik a vásárba : Mi van a kosárba? Rókabűr-ё, kutyabűr-e? Patiza tojása. A nagylányok ezt dalolják: yirágos szent János, Éccakád világos. Még előtted löszök, Tüsztöletöt töszök. Csak addég világos Lösz, osztán homályos. Ekkor belevetik a tűzbe a gyümölcsöt: Hajtsuk, hajtsuk A cserösznye ágát ! Most éli szép világát. Hagy szakajtsunk a szépibű, Szeretőmnek: Kis Pétörnek a szívibű! Aki a Szent Iván tüzét átugorja, öregek hite szerint nem lesz rühes, tetves, bolhás. Aki megtapossa, annak a vaktetű, vagyis a fagyásból származó viszketegség nem szántja fel a talpát. A tűzön áthajtott jószág egészséges marad. A tűzbe hányt és kikapart gyümölcs eltéve, torok- és hasfájásról jó. A tüzet ökörfarkkóróval, Tápén sülyfűből, peremizsből, istenkorbácskájából és egyéb növényekből kötött csomóval is, amelynek ez esetben habozó volt a neve, meg szokták csapkodni. Utána mögbabozták, vagyis meglegyezték vele a kerti veteményeket, hogy penészesek ne legyenek, sokat teremjenek. 249 Olykor azonban saját magukat is, hogy egészségesek maradjanak. Sövényházán 247 Munkák és napok 147. Vö. még: Szent Antal és a szegedi lányok. SzN. 1899, 295. sz. 248 Kálmány I, 106. 2 " Kovács 376.
