Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Úrnapi körmenet Tápén (1940 körül, Benedek László fölvétele) Sajátos módon valamikor űrnapján is zöld ággal díszítették a házakat. Ez a hagyomány már csak Tápén él. Az ágat utána a tetőre vetik, hogy harmat érje, majd a padlásra kerül. Űrnapja a szegedi szóláskincsbe is belekerült. Ha sokan jelennek meg valahol, azt mondják rájuk, hogy kirukkoltak, mint űrnapján a deákgyerökök. Valamikor ugyan is az egész Város diáksága résztvett az úrnapi búcsún. Ha valakinek valami hiba van az öltözetén, arra régebben azt mondták : fölötözött mint űrnapkor a d'eákgyerök. Az egykorú magyarázat szerint az egyszeri diákgyerek szépen felöltözött, de mivel csizmája nem volt, mezítláb kellett a körmeneten résztvennie. ORBÁN (máj. 25.), népiesen Urbán napját főleg a szőlősgazdák tartják számon, mert a májusvégi kései fagyok sokat árthatnak a virágzó szőlőnek. Ezért mondják tréfás-bosszúsán a tanyaiak, hogy azt is agyon kellett volna ütni, aki Orbánt beletette a kalendáriumba. Egy Szöregen följegyzett hagyomány

240 szerint, amikor a kalendáriumot csinálták és a szenteket belerakták, Orbán a kocsmában mulatott. Későn ment haza. Kérdezte, hogy az ő neve hova került. Amikor megtudta, hol van, azt mondotta, 240 Kálmány III, 176. 287