Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A Szentháromság egyik jellegzetes, barokk ábrázolása, a háromszögbe foglalt istenszem látható a felsővárosi templom homlokzatán és az alsóvárosi templom főoltárának felső részén is. Ez a jelkép szakrális népművészeti motívumként hamarosan de legkésőbb a XIX. század elején kikerül a templomokból és föltűnik a szegedi, majd a környékbeli nép hajlékán is. A házak utcára néző végén oromfalán nemcsak díszítés okáért, hanem azért is alkalmazták, hogy a bennük lakókat az isteni teljesség megoltalmazza a gonoszlélek kísértéseitől, rossz emberek szándékától. Föllelhetjük különben utcaajtókon, kapukon, kemencék előtéin, régebben a vízimalmokon is a díszítést, amelynek napsugár, öregek ajkán Isten szöme a neve. A díszítésről még más vonatkozásban is szó esik. ŰRNAPJA, vagyis az Oltáriszentség ünnepe ahhoz a kevés jeles napunkhoz tartozik, amelynek megülésére már a szegedi középkorból is vannak adataink. A szegedi premontrei apácák rendtartásául (ordinarium) írott Lányi-kódex (1519) űrnapját több helyen szentvérnap néven

234 emlegeti. Ez a máshonnan nem ismert elnevezés nyilván ama szegedi vérző ostya (hostia cum stillis sanguinis) emlékezetét őrzi, amelyről Laskai Osvát a középkor végének híres franciskánus írója tesz említést. Az ereklye szegedi főünnepe, búcsúnapja természetesen úrnapja volt. Ismerve ugyanis a késő középkor úrnapi körmeneteinek fényes fölvonulásait, ereklyék körülhordozását, sőt olykor profán elemek beiktatását is, a szegedi úrnapi körmeneteknek nyilván ez a szentvér ereklye lehetett a jámbor büszkesége, legnagyobb, legtiszteltebb látványossága, amelyen az egész Város résztvett, beleszámítva természetesen a kolostorok népét is. Mindebből érthető tehát az ünnepnek helyben kialakult szentvérnap elnevezése.

235 Csak röviden említjük meg, hogy az ereklyének a török hódoltság során nyoma veszett. Híre, emlékezete azonban olyan nagy lehetett, hogy még kétszáz esztendő múlva is ihlethette Hogger Jánosnak témában, áhítatformában annyira középkorias alkotását (1742), amely az alsóvárosi templomnak a tisztítóhelyen szenvedő lelkekről elnevezett oltárán látható, és amely a szőlősajtóban vérrel verejtékező Krisztust ábrázolja. Sebeiből kiömlő vére a kereszt lábát átölelő kádba folyik. A körülálló szentek kagylóval merítenek belőle és a tisztítóhelyen szenvedő lelkeknek nyújtják. Az Oltáriszentség egykorú szegedi tiszteletét idézi föl az a gótikus pasztofóriumtöredék

236 is, amely a várbontásnál került elő. Nem lehetetlen, hogy a szentvér ereklyét is éppen ebben őrizték. Bizonyos, hogy a szegedi szentvérkultusz a fenyegető középkori eretnekségekkel szemben, amelyek tagadásba vették Jézusnak az Oltáriszentségben való jelenlétét, illetőleg az átlényegülés titkát, a katolikus hittételt is érzékletesen hangsúlyozta. A tápai templom szentélyének töredékekben máig ránkmaradt középkori apostolfreskói körülvették az Oltáriszentség színében köztük tartózkodó mestert, tehát az Utolsó Vacsora szimbolikus képe tárult a hívek elé. Mindez mutatja az Oltáriszentség virágzó szegedi kultuszát, közte űrnapjának fényes megülesét a középkor végén. Következő adataink a XVII. század utolsó évtizedéből származnak,

237 tehát közvetlenül a török utáni időkből. Az alsóvárosi kolostor egykorú kéziratos följegyzése szerint űrnapján reggel 6 órakor harangoztak, majd zsolozsma és a templomban csöndes mise következett. Közvetlenül utána körmenet a Várba, ahol nagymise és német prédikáció volt, nyilván a katonák számára, mert akkor még nem volt a Városnak német lakossága. Ennek végeztével a körmenet a Palánkban felállított úrnapi oltárokhoz vonult. Az ünnepség a kapitány házánál, vagy esetleg a prófontháznál (apud Domum Capi tanéi vei apud Domum profiant) elhangzott magyar prédikációval fejeződött be. Lehetséges, hogy űrnapjának a várban való ünnepélyes megülesét a népemlékezet ihlette. A szentvért ugyanis a középkorban a várbeli Szent Erzsébet-templomban őrizték. Bár az ereklye ekkor tudtunkra már nem volt meg, a templomot pedig török mecsetté alakították, és nem lett belőle többé katolikus szentély, a hagyomány mégis szívósnak mutatkozott. 234 Nyelvemléktár VII, 235, 357. 235 Bálint S„ Szentvérnap. MNy 1955. 236 Képe: Szeged városa 20. 237 Somogyvári Hetény O.F.M. kéziratos hagytékából. 285