Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Szűz anyától született Krisztus istállóba, Kínt, és halált szenvedve jutott koporsóba, És magát megjelentvén feltámadásába, Tanítványi láttára méné mennyországba. Pünköst napján szent lelkét Isten elküldte, Az apostolok szívét megerősítette, És szent igéjit azok lelkébe öntötte. Hét féle ajándékot akkoron vevének, Hogy minden nyavalyákat által élhessenek, A szenvedés óráján el ne csüggedjenek, Hanem mindent Istenért jó szívvel tűrjenek. Ez után a 2-dik leányka lépett elő, és azon képpen forgatván kezét nem énekelt, hanem ezen verseket monda el : Ó te örökkétig pirosló szép rózsa, Kit az égi dongó ámbár megmardosa, Vérével megmosa mindeneknek ura, Hogy légy házas társa. — 3-dik leány verse azon képpen elő adva : Egy kis fehérségben tulajdon Istenség: Hiszlek, hogy jelen vagy, ó te drága szentség, Szentséges Istennek csudálatos volta Ádámnak vétkéért maga fiját adta. Kelj föl úr Istennek választott serege Föltetszett már néked egek fényessége. 4-dik leány versei: Én gyenge rózsácska vagyok, Ezt szavaimból halljátok, Friss éjszaka járok Édes szülőimnek kellemes kertjében Úgy kinyíltam én is, mint viola szépen. Pünkösdölő kislányok 1900 tájáról (Kovács János nyomán) 279