Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Két karácsony között nem szabad kenyeret sütni, mosni, a szemetet a lakásból kivinni. Nem szabad ruhát kötélen szárítani, mert ez utóbbi esetben a családban halott lesz, a jószág pedig elpusztul az új esztendőben. TemeskÖzi hagyomány szerint a lovat sem jó befogni. A régi szőr égiek valamikor két karácsony közt fontak cérnát. Belevarrták az ingbe. Aki ilyen inget viselt, nem marta meg a veszett kutya.

58 Szintén Szőregen két karácsony között sült kenyeret szoktak dobni arra a házra, amelyikbe villám csapott: a tűznek ki kellett aludnia. Azt is mesélték, hogy az ekkor készült fonásból kolbász lesz.

59 E nyolcad hiedelemvilága keveredik a Luca, karácsony böjtje, Szilveszter hagyományaival is. Ez a mágikus telítettségű időszak más közép-európai népek hasonló képzetkörére gondolva, nyilván valamikor nálunk is egészen vízkereszt napjáig tartott, hogy az esztendő tizenkét hónapjának megfelelő, annak sajátosságait előre jelképező tizenkét nap kilegyen. JÁNOS (dec. 27.) Szent János evangélista névnapja.

60 Halászember volt, mielőtt a Mestert követte volna. Evangéliumának ősi szimbóluma a sas. Lehetséges, hogy a Város középkori címerében látható sasmadár

61 az ő alakjára, illetőleg a tiszteletére szentelt Árpád-kori, első várbeli templomra utal. Máshói is szólunk a hajdani szegedi halászkunyhókra szögezett, kiterjesztett szárnyakról, amelyeknek oltalmazó hivatásuk volt. Lehetséges, hogy ez is János kultuszából sarjadt. Az ünnepen történő liturgikus borszentelés a szegedi tájon már alig ismeretes. A belőle sarjadt hagyományok azonban annál gazdagabbak. A Szent János áldása nem más, mint a szentelt borral, jelenleg bármely borral, esetleg még a Szent János áldásáért könyörgő énekkel való ünnepélyes eláldás, áldomás: igyuk mög a Szent János áldását, azaz hajtsuk föl búcsúzáskor az utolsó pohár bort. A szólást már Dugonics is följegyezte.

62 A középkorban szentelt borral kínálták meg azokat, akik útrakelnek, búcsúzkodnak, hogy Szent János áldása az út veszélyeitől és kísértéseitől oltalmazza meg őket. Ezért itattak a haldoklóval is valamikor szentelt bort, aki olyan tartományba készült, ahonnan nem tért még meg utazó. A megmaradt szentelt bort azután a halotti torban itták meg a halott emlékezetére, lelkének üdvösségére. Még magunk is láttuk, hogy a régi szegedi halotti torokban az énekesasszony maga elé vett egy üveg bort és kosár fölszelt torkenyeret, elénekelvén fölötte a Szent János áldását : Szent János áldása Szálljon ezön házra, A benne lakókat Fordítsa vígságra. Hogy a kisded Jézus Tőlünk szállást kérjön, Istennek áldása Mindég rajtunk légyön. Szent János áldásával kell a keresztúton, továbbá a malomba menni, mert ott a boszorkány legkönnyebben megronthatja az embert. A Szent János pohara egy mondát is ihletett,

63 amelynek nyilvánvalóan köze van a Don Juan-mondakörhöz, és népkönyvhöz, amelyről más összefüggésben szólunk. 68 KálmánybA.2W. 59 Kálmány EA. 2817. 60 A napról bővebben Ünnepi kalendárium 1,88., ei Darvasy M., Középkori városaink címereinek eredete és fejlődése. Budapest 1940, 10, 29. «

2 Példabeszédek II, 195. 63 Hagyományok. II, 152. Borbély Mihály ajkáról. 236